Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

Az akarat a szerződésben J33 tutorem et pupillum contrahitur; sed q u i a s a n e non ex m aleficio tenentur, quasiex contractu t eneri vident ur» (!) És hogy mily kevéssé függnek ezen törvényes kötelmek a terhelt fél akaratától, mutatja a negestor példája, ki a más vagyonából való gazdagodás megtéritésére köteleztetik, még pedig «quasi ex voluntate tua,» akkor is midőn határozottan azon szándékkal cselekedett, hogy a tevékenységéből eredő hasznot a maga számára megtartsa : L. 6. §. 3 de neg. gest. (3. 5.): sed etsi quis negotia mea gessit non mei contemplatione sedsui lucri causa imo magis et is tenebitur negotiorum gestorum actione (cf. L. 49. eod. C. 3deR. V. (3, 32). Másrészt lényegtelen a dominus negotii akarata is : ha ő furiosus, mégis felel a contraria actionak: L. 3 § 1 h, t. (3, 5); de a gestor, ha cselekvésképtelen, szintén felel a directa actionak L. 3. §. 4. ibid : pupillus, sí negotia gesserit . . .-conveniri potest in id quod factus est locupletior.1'2 Ha tehát a források mindez esetekben «tacite conventum»ról, az ujabbak «fictiv szerződésről* beszélnek, mindkettő egyaránt helytelen ; helyes egyedül minden «szerződésre» való analógiát mellőzve, törvényes kötelemről beszélni. így helyesen Windscheid Pand. §. 72. 12. Jegyz. „Besser gibt man die ganze Vorstellung (einer fingirten Willenserklárung) auf, da weder ein Nutzen von derselben abzusehen ist, noch in den Quellén selbst irgend welches Gewicht auf sie gelegt wird» Unger Syst. II. 109. 1. 17 jegyz. Burkhardt 305—311 1. A helytelen argumentatio példáját 1. Ollingernél (Osterr. Civilrecht) 970 §. ki a receptum cauponum stb. szabályát fictiv szerződésből magyarázza. 2. Az elmondottak állanak a dispositiv kötelmekre is. Ezek is, igaz csak in eventum, azaz ha a felek mást nem határoztak, de ezen esetben is a felek akaratára való minden tekintet nélkül, törvény erejénél fogva keletkeznek. Ide tartozik a törvényes zálogjog (tit. Dig, 20. 2 : in quibus causis pignus vei hypotheca tacita contrahitur) mely beáll hogyha az ellenkező határozottan ki nem köttetett. Ha tehát pl. valaki egy házat vagy földet bérel, ha a fiscus szerződést köt, ha egy férjnek a dos igértetik és a törvényes zálogjog határozottan ki nem záratik, ugy beáll a pignus tacite contractum — valóságban nem a felek fictiv akaratánál, hanem a törvény rendeleténél fogva. Úgyde a források ctacita voluntas* kifejezése még a mai civilisták nagy részét arra ragadja, hogy ezen és a hozzá hasonló eseteket 12 Helytelenül mondja tehát Windscheid Krit. Vjschft I. nó.» Das den Anspruch eigentlich Begrűndende ist hier nicht die Bereicherung, sondern die A bsicht des Verlierenden . . ., der einseitige Wille des Gláubigers erzeugt hier eine Obligation.» Nem a neg. gestor subjectiv akarata, hanem az utiliter gestum objectiv ténye az, mi kötelez L, helyesen Hofmann : Entstehungsgründe der Obligationen 56. 1. Magyar Igazságügy 189a- XXXVII. 2. 10