Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

Az akarat a szerződésben ződési nyilatkozatot oly értelemben köteles értelmezni, mely a concret esetben sem a nyilatkozó subjectiv akaratának nem felel meg, sem a nyilatkozat egyed ül lehető objectiv értelmének nem mondható. Ez az, mit tendentiosus értelmezésnek nevezek. Az objectiv és a tendentiosus értelmezés pedig egyaránt mas eredményre vezettet, mint amilyenre a fél akarata irányult. C) A nyilatkozat látszata kötelez tekintetnélkül az akaratra: a passivitas beszámítása. Az A és B alatti esetekben öntudatosan adott nyilatkozatokkal volt dolgunk. A nyilatkozó, ki szerződésileg köteleztetett, akart nyilatkozni, habár e nyilatkozat hatásat, a szerződési kötelmet, egészben vagy részben nem is akarta. Vannak azonban esetek, midőn valaki köteleztetik nemcsak a nélkül, hogy a szerződési kötelmet akarná, de minden nyilatkozat nélkül is. Egy kereskedő például, ki egy másikkal üzleti összeköttetésben áll, ez uttóbitól levélbeli ajánlatot kap, mely neki annyira visszatetszik, hogy azt válaszra sem méltatja E hallgatás folytán a másik jogosítva van a szerződést elfogadottnak tekinteni és amazt a szerződés teljesítésére szorítani. (Ker. törv. 320 §.) Ez eset az előbbiektől lényegesen különbözik. Az uralkodó dogmatica mégsem ismerte fel való természetét, midőn ezen eseteket a «hallgatólagos nyilatkozatok* csoportiába állítja — az általános tannak a rómói forrásoktól mai napig egyik legelhanyagoltabb zugolyába, melybe a legkülönfélébb együvé nem tartozó jelenségek szoríttattak és melyek való felismerése nem lehetséges, míg az egyes jelenségeket ez illetlen szomszédság alól föl nem szabadítjuk. Hogy tehát jelen problémánkat tisztán láthassuk, külön keli azt előbb választanunk mas természetű jelenségektől, melyeket az uralkodó dogmatica ugyancsak a «tacitus consensus> neve alatt toglal egybe és melyek a forrásokban is egyazon név alatt szoktak előfordulni. Jelesül nem ide tartoznak: I. Az absolut kötelmek. Ezek tekintet nélkül az általuk terhelt egyén bele vagy bele nem egyezésére, törvény erejénél fogva keletkeznek és a római vagy az ujabb doctrina által csak fictio utján burkoltattak a «hallgatólagos szerződés» köntösébe. Hogyha a rómaiak az absolut kötelmek esetében is «tacitus consensus»-ról vagy «quasi tacitus consensus»-ról beszélnek: ez ártatlan (és talán nem is egészen ártatlan) szóconstructió, mely a dolog természetéből semmit sem magyaráz és mely miatt magunkat ezen kötelmek valódi forrása iránt tévedésbe ejtetnünk nem szabad. Mint fictiv nilyatkozatot azaz mint nem-nyilatkozatot (tehát nem is mint hallgatólagos nyilatkozatot) fogta fel ezeket már Savigny III, §. 133. csakhogy ő is elhomályosítja e csoport természetét az által, hogy más oda nem tartozó jelenségeket