Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 1. szám

Az erőszak és fenyegetés fogalma a büntetőjogban rozta meg a fenyegetést ugy a mint azt láttuk, mert ezt a három esetet ilyen speciális jelleggel kívánta felruházni. Ezeket szem előtt tartva, törvényünk rendszerét a fenyegetésre vonatkozólag következőkben állithatjuk össze. A 234. valamint a 347. §§-ban meghatározott fenyegetés csakis ezen két fejezet keretében használható. Világosan megmondja ezt a törvény. Ugyanis a 234 § ekként kezdődik : tFenyegetés alatt a jelen fejezetben olyan fenyegetés értetik — —». a 347. §. pedig: «Fenyegetés alatt a 344. 345. §§. esetében — —» Ezen megszorító definitióból kitűnik, hogy a törvényhozó az ilyen fenyegetést csak itt kívánja meg. Miután pedig sem a 234. sem a 347. §§-ra máshol utalás nem történik, ebből következik, hogy a fenyegetésnek ezen két faja speciális jellegű, s erre vonatkozólag analógiának nincsen helye. A 167. §. már nem vesz fel olyan megszorítást a körülírásba, mint a 234. s 347. §§-nál láttuk, hanem akkép szól, hogy: cVeszélyes fenyegetésnek tekintendő stb.» Tehát a szövegezésből ugy tűnik ki, mintha a veszélyes fenyegetést altalánosságban akarta volna meghatározni. Ha csakugyan ez volt is a legis ratio, annak nagyon is szük határai vannak, mert veszélyes fenyegetés a codexben az V-ik fejezettől eltekintve, csak a 152. §-ban fordul elő tényálladéki ismérvként. A törvény egyéb helyein csak egyszerűen fenyegetésről van szó. Hogy a Btk. 152. §-ában meghatározott lázadásnál nem csak a terrsinologia egyez a 167. §. terminológiájával, hanem a lényeg is, vagyis, hogy a két fenyegetés egyenlő értékű, az kitűnik a törvény keletkezésének történetéből. Ugyanis a javaslatból hiányzott a «veszélyes» meghatározó s azt az igazságügyi bizottság vette fel a következő megokolással : «Az erőszakkal való fenyegetés» helyett tétetett «veszélyes fenyegetés*, mert ezen kifejezés törvényszéki gyakorlatunkban az ausztriai büntető törvénykönyv nyomán már meghonosodott és a fenyegetés a 167. §. megállapított fogalmának jobban megfelel* (Anyaggyüjtemény II. k. 117 lap.). Ebből világosan kitűnik a fogalmak identitása, s továbbá az is, hogy a fenyegetés applicatiója megelőzi a fogalom meghatározását vagyis : filius ante patrem. A codex többi helyein előforduló fenyegetés nincs a «veszélyes» jelzővel meghatározva, tehát azokra ezen fogalom nem is alkalmazható, s igy bátran állithatjuk, hogy a bűncselekmények ezen csoportjánál a fenyegetés kiszorulván a 167. 234. 347 §§. keretéből, az önálló alakulatot képez. Miután igy áll a dolog, az a megfejtendő tétel, hogy a delictumok ezen csoportjánál mit kell a fenyegetés alatt érteni; jelesül mily baj annak a tartalma? A felségsértésnél (126. §. 3. p.) a fenyegetés nem volt