Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

112 Dr. Fleischmann Sándor logia. Azért, mert a szövetkezet csak akkor tekintetik létezőnek, ha bejegyeztetik és mert e bejegyzés a czégjegyzékbe történik, egyszerűen rádiktálta a szövetkezetekre, hogy kereskedelmi társaságok. A német «eingetragene GenossenschatU sem jelent bejegyzett kereskedelmi társaságot. «A bejegyzett szövetkezet*, úgymond Parisius (die Genossenschaítsgesetze i n deutschen Reiche 115. old.) a kereskedelmi társaságokat, mint azokkal egyenlő jogú intézmény, kiegésziti, a mennyiben ugy, mint ezek, a nélkül, hogy a törvény által jogi személynek deklaráltatnék, gazdaságilag önálló forgalmi intézménynyé vált, mely tulajdont, dologi és más vagyonjogokat szerez és tovább ad, perel és pereltetik. A bejegyzett szövetkezet nem k ereskedeimi társaság azonban fel van ruházva a német kereskedelmi törvény által a kereskedőnek adott jogokkal és arra rótt kötelességekkel.* És ez természetes is, mert hiszen a törvény nem is tételezi fel a szövétkezettől, hogy kereskedelmi czélok megvalósítására irányuljon működése, sőt az ilyen czélu működést egészen kizárni látszik és ha vitatkozni lehet is a felett, hogy valamely szövetkezet bizonyos körülmények között, pl. ha a hitelszövetkezet másoknak, mint saját tagjainak ad hitelt, kereskedelmi társaságnak minősíthető, vagy minősitendő-e, annyi bizonyos, hogy rendes és kereskedelmi törvényünk által is kontemplált körülmények között a szövetkezet nem kereskedelmi társaság és pedig egyszerűen azon okból, mert hiányzik belőle a kereskedelmi speculativ czélzat. A kereskedelmi törvény revíziójánál tehát első sorban tekintettel arra, hogy a szövetkezetek történeti fejlődése is teljesen kizárja a kereskedelmi társaságokkal való analógiát és tekintettel arra, hogy a külföldön, különösen Németországon szerzett tapasztalatok alapján bátran mondhatjuk — és a nálunk e téren tapasztalt hallatlan visszaélések folytán a legnagyobb sajnálattal konstatáltatjuk, hogy a kereskedelmi törvény nyűge elöli az oly fontos nemzetgazdasági tényezőt képező szövetkezeteket — azt kell javasolnunk, hogy a szövetkezetek a kereskedelmi törvény és a kereskedelmi társaságok kötelékéből kivétessenek és önálló szabályozásban részesüljenek. Kereskedelmi törvényünk ugyanis, mint alább látni fogjuk, nemcsak, hogy a szövetkezeteket kereskedelmi társaságoknak minősiti, a nélkül, hogy ebből levonná a következtetéseket, hanem ezen félreismert társulati alakzatokra péle-méle alkalmazza a részvénytársaságokra felállított szabályokat. És ezen rendszernélküli kapkodás, ama megfoghatatlan törekvés rövidség után, a mely minden ismétléstől irtózik,, idézte azután elő, hogy kereskedelmi