Magyar igazságügy, 1892 (19. évfolyam, 37. kötet 1-6. szám - 38. kötet 1-6. szám)

1892/37 / 2. szám

A kereskedelmi törvény revisiójához 11 i lesztendő, felvehető az aktívák közé, (Svájczi törvény. 1883-ból 656. §) Az alkalmi egyesülésekre nézve úgy a némrt, mint a magyar törvény, megegyezőleg a világ majdnem összes kereskedelmi törvényeivel, csak nagyon hézagos intézkedéseket tartalmaz. Mindamellett tán kívánatos volna azon kérdést, szabályozni vájjon 1. a résztvevők közül az, aki az alkalmi társaság üzleteit vezeti, ezen szolgálataiért díjazást, vagy ellenértéket követelhet-e ; 2. vájjon a résztvevők felmondási joga bizonyos időponthoz, vagy pedig icőtartamhoz legyen-e kötve. 3. vájjon az elhalt, csődbejutott vagy cselekvőképességét elvesztett résztvevő örökösei vagy jogutódai jogosítva vagy kötelezve legyenek-e jogelődjük helyébe lépni és 4. vájjon a felszámolásra nézve a kereskedelmi törvény 108. és 109. §§-ainak rendelkezései alkalmaztassanak-e. # -X- -XElérkeztünk kereskedelmi törvényünk egyik leggyengébb részéhez, a szövetkezetekről szóló czimhez. Ezen egész czim magán hordja az előkészületlenség, az elhamarkodottság bélyegét és soha megérdemlettebb megrovásban a magyar törvényhozás a a külföldi bírálók részéről nem részesült, mint a szövetkezetekről szóló szakaszok birálatáná1. Itt elválnak útjaink. Dr. Riessernek nem volt alkalma a szövetkezetekről nyilatkozni, mert a szövetkezetek hiányoznak a német kereskedelmi törvényből. Minket kereskedelmi törvényünk balsorsa kényszerit a szövetkezetekkel e helyütt foglalkozni. Volt alkalmunk ezen lapokon nyilatkoznunk arról, hogy nem egyéb elhamarkodásnal, hogy a 10-ik czim után törvényünk a szövetkezetekkel foglalkozik. A szövetkezet jogi és gazdasági szerepének teljes félreismerésének tulajdonítandó ugyanis, hogy törvényünk a szövetkezeteket feltétlenül és minden körülmények között kereskedelmi társaságoknak deklarálta. Bár törvényünk majdnem szórói-szóra átvette a német és osztrák szövetkezeti törvény 1. §-ának definitióját, éppenséggel nem recipiálta annak szellemét. A német törvény megkívánja ugyan szintén — a mienkével azonos — gazdasági czélokat, a melyek elérésére a szövetkezet alakult legyen, azonban kereskedelmi czélokról ott szó sincsen. Mert bár ugy a német, mint az osztrák törvény a szövetkezeteknek ugyanazon, vagy hasonló jogi helyzetet tulajdonítja, mit a kereskedőknek, abból még nem következik, hogy a szövetkezetek kereskedelmi társasagok. — A magyar törvényhozót félrevezette a részvénytársaságokkal való ana-