Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám - Törvényjavaslat a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. évi XXII. t.-cz. módosításáról; Előadói tervezet

Törvényjavaslat revídeáltatik, már eldöntöttnek tekinthető és minthogy különösen a költségekre vonatkozó intézkedés, de a végén még az illetékességre vonatkozó is, — bár az a külön hatáskörrel még leginkább összefügg — a sommás eljárásba is beilleszthető, e két pont sem indokolhatja, a külön bagatell eljárás fentartását. Nem indokolja továbbá a külön bagatell eljárás fentartását a szolgabírói és békebirói biráskodás senv A czél, a melyet a törvényhozás ezen b.iráskodással elérni óhajtott, mondhatni nem valósultak meg. A szolgabirák é,s békebirák biráskodása tényleg nem bir számbavehető jelentőséggel. 1880-ban 78 szolgabíró és 32 békebiró. bíráskodott, 1889-ben pedig a bíráskodással felruházott szolgabirák száma épenséggel 6 2-re, a békebirák száma pedig 25-re csökkent. Az intézmény tehát legkevésbé sem virágzik. A szolgabiráknak bíráskodással való felruházását már csak a közigazgatás követelményei sem engedik meg, az ingyenes és semmi más elönynyel nem járó békebirói tiszt elvállalására pedig természetesen nem sokan jelentkeznek. De még ha a szolgabírói és békebirói biráskodás nagyobb jelentőséggel birna is, mint a milyennel tényleg bir, az legfeljebb akkor szolgálhatna okul a külön bagatell eljárásnak, — de csakis ezen közegek részére való — fentartására, ha a bagatell törvény a külön bagatell eljárást kimerítően szabályozná. A fentebb előadott példákból azonban bőven kitűnik, hogy a bagatell törvény csak részben tartalmazza azokat a szabályokat, a melyek a kisebb ügyek elintézésénél alkalmazandók. Bagatell törvényünk hátterét nagy mértékben az általános perjog szabályai képezik, melyeket annak, ki a bagatell bíráskodást gyakorolja, ismernie kell, ha csak minduntalan nem akar fennakadni, azaz, a bagatell törvény azt a czélt, hogy á szolgabirák és békebirák részére egy kimerítő eljárási szabályzatot nyújtson, legkevésbé, sem érte el; a bagatell törvény valójában nem codex, hanem csak novellaris alkotás. Hátra vannak még a bagatell törvény azon sajátságai, melyek a végrehajtási eljárásra vonatkoznak. A bagarell törvény ezen része felett határozni tulajdonképen a végrehajtási törvény revisiója alkalmával lesz helyén Akkor kell majd eldönteni, hogy a revideált végrehajtási törvénybe szüksiges-e a kisebb végrehajtási ügyekre egyes különös szabályokat felvenni. Mert annyi' bizonyos, hogy a végrehajtás kérdésének a peres eljárás kérdéséhez semmi köze sincsen. A rendes ugy, mint a sommás perből, a kereskedelmi és a válóperből egyaránt merülhetnek fel kisebb végrehajtások, a melyeket a bagarell ügyekből felmerült végrehajtásoktól megkülömböztetni nincs ck. Az Ítélet után már teljesen közömbös, hogy a követelés minő alapból származik. Egyébiránt a bagatell törvény végrehajtási eljárása, melynek külön szabályozása az 1868. LIV. t.-cz. mellett talán indokolt lehetett, ma, még az 1881. évi végrehajtási törvény mellett is, nem érdemes arra, hogy fen tartassék. A községi közegek által való végrehajtás számos panaszra adott okot és különben is csak subsidiarius, mert a végrehajtató kívánatára bírósági végrehajtó küldendő ki. A kettős igénypert felesleges birálni. A szabály, hogy a képviselet költségei^meg nem állapithatók, igazságtalan a végrehajtatóra, ki gyakran csak ugy juthat követeléséhez, ha a végrehajtásnál közbenjár. Több,iértéke van, ugy. látszik, azon szabálynak, hogy a végrehajtás külön kérelem nélkül az ítéletben rendelendő el és abban nevezendő meg a kiküldött is. Azonban e szabály, mely!! már az 1868-iki prts előtt érvényes sommás eljárásban is fennállott, a mai somás eljárás