Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám - Törvényjavaslat a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. évi XXII. t.-cz. módosításáról; Előadói tervezet

Törvényjavaslat 69 Azonban nem ezen szempont az, mely a kérdésben döntő, mert hiszen alig lehet elkerülni, hogy a kisebb ügyekben az eljárás egyszerűségének és olcsóságának az alaposság rovására is concessiók történjenek ; döntő azon szempont, hogy a felebbezésnek a jogkérdésre való korlátolásával semmi lényeges előny nem jár sem a felebbezések számának csökkentését, sem pedig az eljárás egyszerűsítését illetőleg, sőt hogy az utóbbi irányban a korlátolt felebbezés még kevésbé előnyös, mint a teljes felebbezés A korlát ugyanis, a melyet a jogkérdés von, már magában véve nagyon tág. Mondhatjuk, — bár e részben statistikai adatok hiányoznak, hogy az esetek zöme e korláton belül áll, különösen akkor, ha a bagatell eljárás legális bizonyitási szabályai fentartatnak, mert ekkor a ténykérdés megállapítása is nagy részben a jogkérdés körébe tartozik és a jogkérdésre szorított felebbezés jóformán összeesik a mai felebbezéssel. A korlát tehát a felebbezések számát már magában véve korántsem képes nagyobb mérvben csökkenteni. A szóbeliség mellett a harmadfokban engedett u. n. revisio in jure nem is ezen szempontból állíttatik fel, hanem a jogegység szempontjából és mert a tárgyalás teljes ismétlése a harmadfokban alig vihető keresztül. Ott egyébiránt a tényállás már kétszer tárgyaltatott, midőn a felülvizsgálat a jogkérdésre szorittatik. Előre látható továbbá, hogy valamint a bagatell eljárásban ma is számos esetben igénybe vétetik a semmiségi panasz, midőn a fél csupán az érdemben szenvedett sérelmet, a jogkérdésben engedett felebbezés is, sőt ez még inkább igénybe fog vétetni akkor is, ha az Ítélet csupán a tényállás megállapítása tekintetében helytelen. A laicus téltől, ilyen, gyakran még a szakértőnek is nehézséget okozó subtilis megkülönböztetést nem lehet elvárni. A fél felebbezni fog, ha azt hiszi, hogy az Ítélet általában igazságtalan. De ha a fél ügyvéd által van is képviselve, alig fog a dolog másként állani, alaposan vagy alap nélkül, mindig fel lehet valamely kisebb, vagy nagyobb hibát hozni, mely az eljárásban vagy az Ítélet indokolásában előfordul és az ügyvéd természetesen nagyon is keresni fogja az ily hibát, ha fele a tényállás helytelen magállapitása által sérelmet szenvedett. Valamint továbbá a biróság ma is némelykor reá szánja magát, hogy a csupán érdemileg helytelen bagatell Ítéletet megsemmisítse, ugy még inkább hajlandó lesz az Ítéletet jogi hiba czimén feloldani — és könnyebben is módot talál reá, — ha csupán a tényállás megállapítása tűnik fel előtte hibásnak. Szóval a ielebb vitelnek azon korlátja, a melyet a ténykérdés megtámadhatlansága nyújt, nem mutatkozik elég erősnek arra, hogy azt az élet szükséglete le ne rontsa, feltéve t. i. hogy e szükséglet valóban létezik. A mi pedig az eljárás egyszerűsítését illeti, ugy e részben mindenekelőtt figyelembe veendő, hogy a jogkérdésre szorított felebbezés mindazokban az esetekben, midőn az eljárásban van valamely hiba, valamint, midőn az első biró helytelen jogi felfogás miatt valamely ténykörülményt ki nem derített, vagy az ajánlatt bizonyítást fel nem vette, az Ítélet feloldására és póteljárásra fog vezetni. Egy eljárásból tehát kettő, és ha az ujabb ítélet megint felebbeztetik, három lesz. Hogy a gyakorlatban mit jelent, arra nézve elég azon fontos szerepre utalni, a melyet mai judicaturánkban a feloldások elfoglalnak. Még fontosabb ennél, hogy a jogkérdésre korlátolt felebbezés az első bírósági eljárást sokkal nehézkesebbé teszi, mint a teljes felebbezés novu mokkái. A korlátolás eredménye az volna, hogy a fél a kisebb ügyekben a jegyzőkönyvezés lehető teljességét volna kénytelen sürgetni, hogy azután