Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/36 / 4. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. Harmadik közlemény

Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből Ép oly kevéssé tesz különbséget, vájjon bűntett, vétség vagy kihágás miatt inditandó-e az eljárás. A kihágások tekintetében a külföldön támadt kérdés (leginkább azért, mert a kihágások job­bára csak pénzbüntetéssel büntetendők) a mentelmi jog kiterjedése értelmeben döntetett el, a mi annál kétségtelenebb, minthogy a kihágások közt is vannak olyanok, melyek szabadságvesztés-bün­tetéssel büntetendők s mert már a bíróság elé való idézés s kény­szerű megjelenés a mentelmi jog kétségtelen megsértését képezi. e) Az, hogy tettenérés esetén az országgyűlési tag a ház en­gedélye nélkül is letartóztatható, nem zárja ki, hogy a bűnvádi eljá­rás ez esetben is a ház engedélyétől feltételeztetik. Ellenkezőleg a két egymással látszólag ellentétben álló elv akként egyeztetendő össze, hogy a tettenért s letartóztatott országgyűlési tag ügyében, erről az illetékes ház azonnal értesítendő s engedélye a további eljárásra kikérendő, a melynek megtagadása esetében a letartoz­tatott országgyűlési tag azonnal szabadlábra helyezendő. f) Az előnyomozást, a németek által u. n. scrutinial-eljárástr az országgyűlési tag mentelmi joga ki nem zárja. A kérdés kül­földön is ily értelemben döntetett el,22 a mi annál természetesebb, mert hisz az előnyomozás ép annak a kiderítését czéloz?a meginditandó-e a bűnvádi eljárás, e nelendő-e bünvád vagy sem. Magának az ország­gyűlési tagnak kihallgatásáról természetesen szó nem lehet, mert ez már a mentelmi jogba ütköznék, melyről az országgyűlési tag, minthogy nem személyes privilégiumról van szó, nem mondhat le, akkor sem, ha ez érdekében lenne, mint p. o. akkor, ha felvilá­gosító nyilatkozata által képes volna az esetleges gyanuokokat nyomban eloszlatni. Ez nem zárja ki, hogy a nyomozás folyamatba tételéről értesült országgyűlési tag más alkalmas módon önkényt ne hozhassa a nyomozó közeg tudomására azokat a körülménye­ket, melyeket saját érdekében a gyanú eloszlatására alkalmasaknak tart. A mentelmi jog, habár nem személyes privilégium, mégis «előjog> s nem válhatik hatrányTára annak, a kit illet. 7. A mentelmi jog s a tanuzási kényszer. A képviselőház 1889. évi ápril hó 10-kén e kérdésben kelt határo­zata szerint : «az országgyűlési képviselőnek tanúságtétel végett megidéz­tetéséhez a képviselőház engedélye nem szükséges. A tanuként megidézett képviselő ellen személyes szabadságát korlátozó kény­szerezközök azonban csakis a mentelmi jog felfüggesztésének elő­zetes kieszközlése után alkalmazhatók.* Ez az elv természetesen a főrendiház tagjaival szemben is 22 így Legraverend is, «mert ez a képv. hivatását nem akadályozza* s mert «a ház engedélye nélkül csak azok az eljárási cselekedetek tilosak, melyek a képviselő jelenlétét követelik és őt bármikép zaklathatják >. Magyar Igazságügy 1891. XXXVI. 4. 14

Next

/
Thumbnails
Contents