Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/36 / 4. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. Harmadik közlemény

i86 Dr. Heil Fausztin alkalmazandó; mert az országgyűlési tagok mentelmi jogának tartama és terjedelme egyforma.23 h) A mentelmi jognak közhivatalnok általi megsértése. A képviselőház igazságügyi bizottságának a ház által 1884. évi május hó 8-án elfogadott jelentése annak kijelentését tartalmazza, hogy «azon közhivatalnok, a ki a mentelmi jog megsértésével, tehát hivatali hatalmával visszaélve, valamely képviselőt, mielőtt ennek mentelmi joga felfüggesztetett volna, törvényellenesen elfogat vagy letartóztat, a büntetőtörvénykönyv 193. és köv. §-aiban meghatározott személyes szabadság megsértése elleni vétséget vagy büntettet követi el és a 193. illetve 195. §-ok szerint büntetendő.24 Az igazságügyminiszter a kormány nevében kijelentette, hogy a kormány az igazságügyi bizottság véleményét osztja ; ellentétben a ház mentelmi bizottságának amaz állításával, hogy a mentelmi jogot sértő közhivatalnok csupán fegyelmileg büntethető. A háznak ez a határozata, minthogy nem a mentelmi jog tartalmának és terjedelmének meghatározására, hanem törvénymagyarázatra vonatkozik, a bíróságra kötelező erővel nem bir. A bíróságoknak eddig nem volt alkalmuk, hogy a kérdésben nyilatkozhassanak. Az itt képviselt nézet szerint, a mentelmi jog kétségtelenül elég fontos jog arra, hogy büntetőjogi védelemben részesüljön s el lehet fogadni, hogy a fegyelmi törvény által nyújtható védelem nem áll kellő arányban a jognak fontosságával. De lege lata azonban az igazságügyi bizottság nézete el nem fogadható. El lehet itt tekinteni attól, hogy a jogérzület legnagyobb megsértése nélkül, lehetne-e p. o. egy közhivatalnokot tíz évre terjedhető fogházzal büntetni, mert gyilkosság bűntettével alaposan terhelt s tényleg bünos országgyűlési tagot s kit a ház kétségtelenül ki is adott volna, a mentelmi jog felfüggesztésének kieszközlése nélkül letartóztatott ? Fel lehet tenn', hogy az igazságügyi bizottság figyelmét ez kikerülte. De eltekintve az elfogadhatlan következménytől, a felhozott példa bizonyíték arra, hogy a btkv. 193. § ának a fennforgó esetre alkalmazhatósága élvileg ki van zárva. A 193. § nak tárgya nem a «mentelmi jog», hanem a «személyes szabadság*. A mentelmi jog és a személyes szabadság pedig nem azonos fogalmak. Ezt nem kell bizonyítani. A személyes szabadságot védő törvény tehát nem alkalmazható az attól fogalmilag különböző mentelmi jog megsértésére.25 23 A képviselőház határozatát, az annak kapcsán kibocsájtott igazságügyminiszteri rendeletet, mely a tanuzási kényszer e korlátozását a főrendiház tagjaival szemben is szem előtt tartandónak rendeli 1. B. J. T. XVIIL. k. 112. 1. Az esetet, mely a határozatra alkalmat adott, U. o. 40. 1. 84 Hermán Ottó képviselő megtámadtatása alkalmából. Szövegét 1. B J T VIII. k. 113. 1. 25 A felhozott példában a személyes szabadság meg nem sértetett, inert eltekintve a mentelmi jogtól, a feltétel az, hogy a letartóztatás jogos éi indokolt. A le-