Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám - Törvényjavaslat a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. évi XXII. t.-cz. módosításáról; Előadói tervezet

6o Törvényjavaslat tási, utazási, esetleg képviseleti költségeinek megtérítésére köteleztetnék. Községi eljárásunk ily módosítása egyenesen ellenkeznék annak czéljával és azt eredményezné, hogy a kisebb ügyekben való perlekedés a községi eljárás mellett gyakran tetemesen drágább volna, mint a nélkül. Ellenben, ha a községi eljárás felperesre nézve facultativvá tétetik, lényegileg változatlanul maradhat a községi bíróság illetékességének alptrésre nézve kedvező szabályozása, valamint a községi eljárás olcsósága is, és e mellett felperes jogos érdeke is megóvatik. Felperes nem kénytelen többé alperest távol lakhelyén egy kísérlet végett felkeresni és nem kénytelen joga érvényesítésének késleltetésével a községi eljárás útját akkor is megjárni, midőn előre látja, hogy azon czélt ne_n fog érni. A községi bíróságok képtelensége vagy hanyagsága sem lehet továbbá felperesre nézve sérelmes, mihelyt felperes a községi birót egyáltalán mellőzheti. Igaz ugyan, hogy alperes helyzete nem javul, de e részben nem is merültek fel panaszok, tehát az orvoslásra sincs szükség. Alperes nézve a végén a községi eljárásából végleges hátrány nem származik. Nem lehet továbbá sérelmes alperesre nézve azon eset sem, ha felperes őt a községi bíróság mellőzésével, egyenesen a távolabb fekvő járásbíróság elé idézi. Ha ugyanis alperes joggal perlekedett, akkor a járásbíróság a sommás eljárás szabályai szerint felperest részére az okozott költségek megtérítésében elmarasztalja. Ha ellenben alperes ok nélkül perlekedik, méltán viseli patvarkodásának következményeit. Egyébiránt a tervezet 10. §-a alperest a méltányosság határai között megvédi felperes ok nélküli költségeskedésével szemben. A fakultatív községi bíráskodás ellen egyedül azon ellenvetés tehető, hogy az kevésbé szolgál a rendes bíróságok tehermentesítésére, mint a kötelező községi bíráskodás. Tagadhatatlan, hogy ezen ellenvetés némi jogosultsággal bír. Egyrészről azonban a jogos panaszok megszüntetése végett elkerülhetetlen, hogy ez irányban engedmény tétessék, mert hisz a reform czélja ép az, hogy azok a kisebb ügyek, melyek eddig az érvényesítéstől el voltak zárva, jogszolgáltatásban részesittessenek. Másrészről pedig a községi eljárás eme módosítása előreláthatólag nem fogja nagyobb mértékben a járásbíróságok teendőit szaporítani. A községi bíróság elé tartozó kisebb ügyeknek zöme ugyanis ugyanazon községbeli lakosok között merül fel és a jogkereső felet, legalább azon helyeken, hol járásbíróság nincsen, saját érdeke fogja arra ösztönözni, hogy a részére könnyebben hozzáférhető községi bíróság előtt pereljen. A községi bíráskodást továbbá e mellett teljesen ártalmatlanul elő lehet mozdítani az által, ha a községi eljárás lehető olcsóvá tétetik és egyszersmind a jelen tervezet 10. §-ával kimondatik, hogy az alperessel ugyanazon községben lakó felperes részére, ki a községi eljárás mellőzésével ügyét egyenesen a rendes bíróság előtt indítja meg, abban az esetben, ha alperes meg nem jelenés, vagy a követelés elismerése alapján marasztaltatik, csak azok a költségek ítélhetők meg, a melyek a községi eljárásban is felmerültek volna. Felperesre nézve, ki a rendelkezésére álló egyformán kényelmes két ut közül feleslegesen a drágábbat választja, ezen intézkedés épen nem tekinthető méltánytalannak. A tervezetben javasolt alakzat a községi bíróság berendezésénél irányadó, elől felállított három szempontnak együttvéve mindenesetre leginkább megfelel és annak választását még különösen azon körülmény is indokolja, hogy ez esetben sem a községi bíráskodás közegeit nem kell újból szervezni, sem pedig a községi eljárást nem kell a részletekben tetemesen módosítani. A hol a községi bíráskodás eddig is jónak bizonyult, —• pedig