Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám - Törvényjavaslat a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. évi XXII. t.-cz. módosításáról; Előadói tervezet

Törvényjavaslat 59 kivételektől eltekintve, a községi bíráskodásra rendszerint találhatók, csak a jogbiztonság legnagyobb veszélyeztetésével volna lehetséges. Háttérbe lép és a törvényhozó részéről figyelembe vételt nem követel a jogbiztonságra való tekintet, ha a községi biróság eldöntésének véglegessége a felek közös beleegyezésétől tétetik függővé. De igy megszorítva a községi bíráskodás, azután alig bir már jelentőséggel és erről a módozatról legfeljebb csak mint egy másik szabályozásnak, t. i. az egyeztető községi bíráskodásnak kiegészítéséről lehetne szólani. Ellenben világos, hogy a jogbiztonság szempontja nem engedi meg, hogy a községi bíráskodás választását felperesre bízzuk, ha a községi biró az ügyet végleg eldönti. Ez esetben alperes jogos érdeke védetlenül maradna. Eme tekintetek ugy az 1868 : LIV. t.-cz, mint az 1877 : XXII. t.-cz. községi bíráskodásánál is .érvényre jutottak. Az előbbi rendszerint csak egyeztető, az utóbbi előzetesen döntő hatósággal ruházza fel a községi bíróságokat, ugy hogy a községi biróság Ítélete ellen a törvény rendes utja fenmarad. Ezen alakzatok közül az előbbi épen nem veszélyezteti a felek jogbiztonságát, de az utóbbi sem rejt magában erre nézve számba vehető veszélyt, különösen ha a községi biróság ítéletének megtámadása esetében a kielégítési végrehajtás nem folytatható, hanem ha a községi bíróság megtámadott Ítélete alapján, ugy mint az 1877 • XXII. t.-cz. szerint is —• eltérőleg az ipartörvénytől •—- csak biztositásnak van helye. Ellenben a két alakzat közül az utóbbi sokkal nagyobb mértékben éri el a tehermentesítés czélját, mint az előbbi, és pedig nemcsak azért, mert azokban az ügyekben is, melyekben az egyezség nem sikerül, gyakran az eljárás végbefejezését eredményezi, hanem azért is, mert az egyeztetés is sikeresebb lesz akkor, ha az egyeztető hatóság a vonakodó adóst el is marasztalhatja és ha az egyeztető hatóság maga részéről is tartozik az ügyben határozni, mint ha az ügy az egyezségi kísérlet sikertelenségének constatálásával egyelőre befejeztetik. Természetes, hogv a bíróságok tehermentesítésének czélját még kevésbé érhetjük el azon módozattal, a mely szerint a községi biróság előtt kötött egyezség nem végrehajtható, hanem esetleg még egy ujaöb perrel való érvényesítésre szorul. Ugy a jogbiztonság, mint a bíróságok tehermentesítése szempontja ból tehát nálunk, ugy látszik, hogy a községi bíráskodás azon alakzata felel meg leginkább a czélnak, melyet az 1877 : XXII. t. cz fogad el. E szabályozás azonban, tapasztalataink szerint, azon nagy hátránynyal jár, hogy a kisebb ügyekben való perlekedést felperesre nézve számos esetben, különösen akkor, ha felperes alperessel nem ugyanazon községben lakik, nagyon kényelmetlenné teszi és megdrágítja. Ehhez járul, hogy a fennálló községi bíráskodás felperes jogbiztonságára nézve, nem egy esetben, a melyben t. i. a községi bíróságok késedelmesen járnak el, vagy az eljárást megtagadják, felette sérelmes. Mindezen bajok legegyszerűbben orvosolhatók az által, ha a községi bíráskodás felperesre nézve facultativvá tétetik. A mi különösen felperes kényelmét illeti, ezt nem lehetne az illetékesség nek felperesre nézve kedvezőbb szabályozása által előmozdítani, a nélkül, hogy ez által ismét alperes ne sujtassék. Alperesre nézve talán még méltánytalanabb volna, mint felperesre, hogy ő ügyének kisérletkénti elintézése végett egy lakhelyétől távol eső községi biróság előtt megjelenni és időt és költséget áldozni kényszeríttessék. Nem lehetne továbbá e bajon azzal sem segíteni, ha a községi eljárásban a vesztes fél a nyertes fél időmulasz-