Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám - Törvényjavaslat a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. évi XXII. t.-cz. módosításáról; Előadói tervezet

Törvényjavaslat 57 Egy további panasz-pontot képe', a felebbezés kizárása. A törvényben bizonyos szorosan meghatározott okok alapján engedett semmiségi panasz, a mi viszonyaink között a jogbiztonság követelményeit nem elégiti ki. Ez nem csak egyes esetekkel illusztrálható, hanem abban is kifejezésre jut, hogy a felek a semmiségi panaszt kelleténél gyakrabban használják, a ielülvizsgálatra hivatott törvényszékek pedig hatáskörüket többször a törvényben felsorolt semmiségi okok körén tul is kiterjesztik. A fél, ki legjobb jogában sértve érzi magát, gyakran semmiségi panaszszal él ott is, a hol u. n. alaki hiba nem követtetett el, a törvényszék pedig nem tud mindig ellentállani a kísértésnek, hogy az érdemben feltűnően igazságtalan, habár alakilag kifogástalan Ítéletet megsemmisítse. Számos panaszra adott végül okot a községi bíráskodás. A községi bíráskodásra hivatott közegek, gyakran főképen a kis községekben, nem alkalmasak arra, hogy az igazságszolgáltatást gyakorolják és sokszor a helyi összeköttetések és befolyások következtében meg is tagadják az eljárást, vagy lassan és rosszul járnak el. Áll ez küllönösen a végrehajtás foganatosítására nézve is. Sőt nem egy helyről azt is állítják, hogy ott községi bíráskodás egyáltalán nem gyakoroltatik, ugy, hogy a községi eljárás alá tartozó ügynek nincs birája. De egy másik irányban is sérelmesnek mutatkozott a községi eljárás. Az ugyanis sok esetben nem egyéb, mint egy felesleges és a jogkereső félre nézve felette terhes praeludiuma a járásbíróság előtt megindítandó pernek. Felperes nem ritkán, különösen mindazokban az esetekben, a melyekben esküvel kell bizonyítania, tehát a könyvkivonati követelérek számos esetében, azzal a kilátással kénytelen az esetleg távoli községi bíróság előtt perlekedni, hogy ügyét ott el fogja veszíteni, mert a községi biró előtt esküvel nem bizonyitha\ Jellemzi e részben a helyzetet azon némely vidéken lábrakapott expediens, hogy felperes a községi bíróság előtt ügyének tárgyalására meg sem jelen és így szerzi meg magának a lehetőséget, hogy az elutasító ítélet alapján ügyét a járásbíróság elé vihesse. A sokoldalú panaszok folytán az igazságügy miniszter, a belügyminiszter beleegyzésével, még 1888-ban megindította a bagatell-törvény revisiójának munkálatait és a főbb panaszpontok felett 8 törvényszéket, u. m. a budapesti, pozsonyi, pécsi, debreczeni, aradi, kolozsvári, brassói és soproni törvényszékeket, illetőleg ezek elnökeit és a területükön a kisebb polgári peres ügyekben eljáró bírákat véleményes nyilatkozattételre hívta fel. A törvény fennállása óta felmerült panaszok, valamint a beérkezett vélemények, melyek a panaszok alaposságát általában véve, habár egyikmásik tekintetben nem kivétel nélkül megerősítik és a törvény egyes más hiányaira is figyelmeztetnek, egyszersmind pedig a hiányok orvoslására nézve különböző javaslatokat is tesznek, elegendő alapot képeznek arra nézve, hogy az 1877 : XXII. t.-cz. módosításának kérdése törvényjavaslat alakjában megoldassék. Ehhez járul, hogy a sommás eljárás tervezett reformja folytán különben is elodázhatatlan annak megfontolása, hogy a külön bagatell-eljárás mennyiben bir még létjogosultsággal. A kérdés, hogy az 1877: XXII. t-czikben szabályozott eljárás egyáltalán fentartassék-e és esetleg minő módosításokkal tartassék fenn, az ezen törvényben szabályozott két eljárás, t. i. a községi eljárás és az azt meghaladó ügyekben való eljárás tekintetében külön teendő vizsgálat tárgyává. A két eljárás ugyanir, melyet a törvény is külön szabályoz, külön-