Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám - Törvényjavaslat a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló 1877. évi XXII. t.-cz. módosításáról; Előadói tervezet

Törvényjavaslat ben foglalt szabályozásával együtt Fiumében és kerületében az ottani viszonyoknak megfelelő módositásokkal él etbeleptethessék. 15- §• A pénzügyminiszter felhalmaztatik, hogy a bélyeg- és illetékszabályoknak a jelen törvény folytán szükségesnek mutatkozó módosítását az igazságügyminiszterrel egyetértőleg a törvényhozástovábbi intézkedéséig rendeleti utón megállapíthassa. 16. §. A jelen törvény végrehajtásával az igazságügyminiszter, a belügyminiszter és a pénzügyminiszter bízatnak meg. Általános indokolás. Az 1877: XXII. t.-czikk életbeléptetése után csakhamar számos panasz merült fel a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás ellen, melyeket a törvény 12 éves alkalmazása sem volt képes megszüntetni. Ugy egyesek, mint az ügyvédi kamarák, gazdasági egyesületek, közigazgatási bizottságok, különösen pedig az ipar és kereskedelmi kamarák folyton megújuló panaszaikkal sürgetik a kérdéses töivény revisióját, esetleg eltörlését. Számos panaszra adott okot mindenekelőtt a bagatell-törvény 15. §-ának a birói illetőséget korlátoló intézkedése, mely a teljesítési hely Illetékességét, az okirati kikötéstől eltekintve, nem ismeri el és kizárja a a könyvvitel helyének az 1868: LIV. t.-cz. 35. §-ában szabályozott illetőségét is. Ezen intézkedés, mely felperest arra kényszeríti, hogy alperesnek esetleg távol lakhelyén pereljen, kapcsolatban a bagatell-törvény 36. §-ának azon szabályával, hogy a képviseletből eredő költségtöbblet a vesztes fél terhére meg nem állapitható, a perlekedésnek czélbavett olcsósága helyett a kisebb követelések behajtását a hitelező részére igen megnehezítette és megdrágította, sok esetben mondhatni lehetetlenné tette. A kereskedők és iparosok, kik a törvény eme intézkedéseinek súlyát leginkább érzik, kénytelenek künnlevő kisebb követeléseiknek egy részét ügyvédjüknek a behajtás fejében átengedni, néha pedig követeléseik érvényesítéséről inkább egészen lemondanak. Ily körülmények között a kereskedők vagy arra vannak utalva, hogy.a hitelezést üzletüknek hátrányára megszorítsák, vagy pedig azzal segítenek magukon, hogy csak váltóra hiteleznek, a mi ismét a kis váltók -szaporodását idézte elő és a váltókeresetek számának növekvésében is kifejezést nyer. Megemlítendő itt még, hogy a gyakorlat eme intézkedések visszásságának nyomása alatt a törvény 11. §-ának azon rendeletét, hogy a kereskedelmi ügyek nem tartoznak a bagatell-eljárás alá, a biztosítási dijak tekintetében akként értelmezte, hogy a kereskedelmi ügyek alattr ellentétben a kereskedelmi eljárás szabályaival, a csupán felperes részéről kereskedelmi ügyletet képező biztosítási ügyletből eredő követelések is értendők. Ezen gyakorlatból kiindulva javaslatba hozatott, hogy a bagatelleljárás alól kiveendő kereskedelmi ügyek általában a most jelzett értelemben volnának megállapitandók.