Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám - A kisérlet-tan áttekintése

A kisérlet-tan áttekintése 43 Tény az, hogy ha a bűntett nem történt meg', ennek érdeme kizárólag- a buntevő szabad elhatározását illeti, mert utóbb nem akarta azt, a mit előbb akart. A társadalom ezért elismeréssel tartozik neki, köteles a felelősséget a legalacsonyabb fokig leszállítani, sőt egészen elenyésztetni is. ha a megbánás előbb következett be, mintsem a megkezdett sértés büntethető reatumma lett. Meglehet végre, hogy az akadály véletlenből eredt ugyan, de ez nem physikailag, mint megakasztó erőhatalom hatott a tettes működésére, hanem csak a lelkére volt tevékeny s reávette a bár kelletlen elállásra. Ez nem tisztán véletlen ok, nem is tisztán akarati, hanem vegyes, véletlen és akarati. Az, a ki a bűnös vállalatát észrevette, nem ragadta meg a gyilkos karját, ugy hogy lehetetlenné tette volna a bántalom folytatását. Csak jajgatott, ez pedig bizonyara nem gátolta volna a támadás ismétlését. A gyilkos megijedt e kiáltástol, megfutamodott s az áldozat menekült. Ez a véletlen és az akarati okok vegyes esete. A meglepetés a tettes akaratától nem függő véletlen volt ; de az elállás az ő akaratából folyt, mert a kiáltás daczára is gyilkolhatott volna, ha akar. Ha a tettes szándéka szilárdabb és vadabb, a véletlen nem hasznait volna az áldozatnak. Bizonyára van itt mit beszámítani ; de az igazság tartozik valamit engedni szigorából e gonosztevővel szemben, «eo, quod se tímide gessit*. Ezeket a szabályokat ajánlja a méltányosság es követi a gyakorlat a közvetlen kár hiányából való leszaliitás mérlegeésenél. VI. Halmazat. Az anyagi halmazatnak a kísérlet elméletében nincs különös fontossága, de annál fontosabb lehet az alaki halmazat. Ez az oka, hogy itt megemlékezem róla. Ha ket vagy több oly cselekmény kerül egyidejűleg megitélés alá, a melyeknek mindegyike kimeríti valamely bűntett ismérveit, akkor szilárd es biztos szabályaink vannak ezen alakulat eseteinek megítélésére. I. Ha a két cselekmény, álcár a véghezvitel akár az elbírálás tekintetében, csak tér- és időbeli véletlen kapcsolatban áll (anyagi halmazat), de nincs közöttük sem eszmei sem tárgyi összefüggés (azaz se nem congenericusok, sem az eszköz és czel viszonyában nem állanak) : akkor ezen esetet, ugy a fogalomhatarozas mint A beszámítás tekinteteben a függetlenség szabálya irányozza. A cselekmények mindegyikét saját jellegei szerint kell meghatározni és beszámítani, minden tekintet nélkül azon véletlenre, hogy térben es időben találkoznak vagy egyazon ítéletben