Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 6. szám

402 Csutorás László annyira átment a nemzet köztudatába, hogy annak alkotó elemévé vált, mely nélkül önkormányzat nálunk nem lehetséges. E felfogással szemben áll egy más felfogás, mely elismeri, hogy 1848-ig igen helyes volt e rendszer, de állítja, hogy a parlamentaris kormányforma megalkotása után nincs többé szükség reá, sőt a felelős magyar minisztérium felállítása után elodázhatatlan szükségesség e rendszer eltörlése s a közigazgatás államosítása. E nézetnek már az 1848-iki országgyűlésen is voltak hívei, hol Pázmándi Dénes a 16. t.-cz. tárgyalása közben fennen hirdette, hogy elveszünk, ha a vármegye-rendszert az uj parlamenti kormányforma követelményeihez képest rögtön át nem alakítjuk, Ma napság pedig azt a tetszetős frázist használják e tan követői, hogy nem lehet felelős a miniszter azért a tisztviselőért, a kit nem ő választott ki, hanem a vármegye, nem ő állította oda az ügyek vezetésére s nem ő tőle függ, hanem a vármegyétől! E nézet nyer kifejezést a most tárgyalás alatt levő javaslatban (1. az indokolás általános részét); e nézetnek hódol az egész javaslat, s ezáltal a teljes centralizácziót akarja megvalósítani. E javaslat éle tehát egyenesen azon két jellegzetes tulajdonság ellen irányul, mely a magyar önkormányzati rendszerek lényeges alkotó elemét képezi, az egész közigazgatásra terjedő hatáskör és a tisztviselők választása ellen. Ebben áll a mai felfogás szerint a közigazgatás államosítása s ettől várják a közigazgatás javulását. Ámde e felfogás alapjában téves, sem az elméletnek sem a gyakorlati ékt szükségleteinek nem felel meg; sőt a mi viszonyaink között valósággal veszedelmes is, s igy nem is hozhatja meg a várt üdvös eredményt. Nem aKarok annak bővebb fejtegetésébe bocsájtkozni, hogy választott tisztviselők nélkül lehet-e valódi önkormányzat. Sokat vitatott kérdés ez, melynél a tárgyi érveken kivül sokszor inkább dönt kinek-kinek egyéni felfogása a szabadságról s annak követelményeiről. Csak két körülményre utalok. Egyik az, hogy ha az önkormányzat bizonyos függetlenséget, önállóságot jelent a kormányhatalommal szemben a közigazgatás terén, e függetlenségnek egyik feltétele a tisztviselők választása. Hiszen éppen az államosítás hívei indokolják azzal javaslatukat, hogy a tisztviselőket a kinevezés utján függésbe kell hozni a központi kormánytól; már pedig független szervezet nem létezhetik, ha annak egyes szervei nem függetlenek. A másik ok, ezen fogalmi ellentéten kivül az, hogy ha ellenkezőt mondana is a theoria, nekünk arra alapítani a reformot nem lehetne, mert nekünk van egy sok századon át kifejlett önkormányzati rendszerünk, mely a szabad választással együtt született, együtt izmosodott meg, s igy a magyar önkormányzatnak oly lényeges alkatrésze a tisztviselők választása, hogy azt semmiféle idegen