Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 6. szám

Neháry szó a vármegyerendszer reformjához 401 van, csak alárendeltebb jelentőségű. A városok önállósága (municipalizmus) szintén másodrendű kérdés, mióta a hűbéri és hübérszerű államszervezet megdőlt, mert a városi közönségek egyenrangú tényezőkké válván az állam többi lakosaival, különös önállóságuk nem indokolt. Az önkormányzat azonban, vagyis az a kérdés, hogy mily befolyás engedtessék a népnek, egyes testületei — a vármegyek és községek — által a kormányzásban, ez már nagy fontosságú, mert az állam minden egyes tagját közvetlenül érinti. Nincs oly polgára az államnak, a ki egyszer másszor ne lenne kénytelen a végrehajtó hatalomhoz fordulni segélyért, vagy kivel a végrehajtó hatalom egyszer másszor ne rendelkeznék. Nem közömbös tehát az állam egy polgárára nézve sem, hogy legyen-e neki arra a végrehajtó hatalomra befolyása, melylyel ő ugy szólván naponkint érintkezik ; másrészt a szabadság követeimenye az, hogy az állam polgára ne csupán objectuma legyen egy tőle egészen független végrehajtó hatalomnak, hanem cselekvőleg folyjon be az őt érdeklő ügyek intézésébe. Ez egyszerű tényekből folyik az önkormányzat szüksége, s e szükséget meg nem szünteti semmiféle kormányrendszer, nem a legtökéletesebb parlamentalizmus sem. II. Önkormányzat és államosítás. Azon általános ismérveken kivül, melyekre fentebb reá mutattam, az Önkormányzat történeti fejlődése folyamán különböző országokban különböző elemeket vett fel magába. így más alakulást vőn Angliában, mást Franciaországban, mást a német államokban és mást hazánkban. Különösen nálunk igen széles alapokra lett fektetve. Mert önkormányzati rendszerünkben az egyes szervek — a vármegyék — nem csupán saját határozataik végrehajtására voltak szorítva, hanem a 16. századtól kezdve az egészvégrehajtó hatalomnak kizárólagos szervei lettek a végrehajtás utolsó stádiumában. A vármegye közönségéhez intéztettek s intéztetnek a szorosan vett belügyi igazgatás terén napjainkig a kormány rendeletei, s e rendeleteket a vármegyék adtak ki saját választott tisztviselőiknek végrehajtás végett. így a magyar önkormányzati rendszer leginkább megközelítette az önkormányzat eszméjét, mert a polgárok — illetve 1848 előtt a nemesség — activ részt vettek az állam igazgatásában, végezték az állam valóságos cselekvőségét : a közigazgatást. Az önkormányzatnak speciális magyar jelleget ad tehát : a közigazgatás összes terére kiterjedő hatáskör és a tisztviselők választása. E két jellemvonása a magyar önkormányzati rendszernek annyira összenőtt annak fogalmával,