Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám - A kisérlet-tan áttekintése

A kisérlet-tan áttekintése 4i melyet a véletlen a cselekmény tényleges eredményeiben előidéz ; a tettes előrelátása mindkét esetben történetesen hiúsult meg vagy lett meghaladva. Ezen ontologikus és jogi okhoz politikai szempont is járul, s ez a vitát a büntetés jogának sarkalatos elvéhez tereli vissza Ha a társadalmi hatalom azért ruháztatott fel a büntetés jogával, illetőleg azért terheli a büntetés kötelessége, mert szükség van a jogi oltalomra: ugy ebből az következik, hogy e hatalomnak felfegyverkezve kell lennie a jogvédelem eszközeivel ama további támadások ellenében is, melyeket a tettes gonoszsága a bűnös cselekvés folyamában a jog ellen még intézhet, hogy felfegyverkezve kell lennie minden későbbi mozdulat ellen is, melylyel a gonosztett, a szándékolt czél elérése végett, a bűnözés utján előre hátad. Ha immár a hatalom a meghiúsult büntettet a legnagyobb beszámításban részelteti, egyenlősítvén azt a beszámítás s ennélfogva a büntetés tekintetében, a bevégzett cselekménynyel, akkor világ gos, hogy a társadalom oktalanul elveti a reábízott jogi oltalom további gyakorlásának eszközét. A gyilkossal szemben, ki a meghiúsult emberölés után a kiszemelt áldozatban újból megtámadja az élet jogát, a hatalom teljesen lefegyverkezett ; e jognak ama percztől íogva mi védelmet sem nyújthat. Ha a büntető hatóság a meghiúsult bűntett ellenében kimeríti a jogi oltalom egész erejét: ezzel, képtelenné tevén magát a megtámadott jog további védelmezésére, lemond hivatásáról és elejti a jogi oltalmat, melyet gyakorolni köteles és melyen hatalma alapszik. Ha halállal fenyegeti már azt, ki szerencsémre sikertelen kísérletet követett el ellenem, oltalmatlanul, hagy azon gyilkossal szemben, ki kétségtelen bizonyítékát adta hogy minden áron meg akar ölni. Ha tehát a meghiúsult bűntett tartalma is mindig kevesebb, mint a teljes bűntetté ; ha a jogi oltalom szükségéből következik' hogy enyhébben kell büntetni, a mint a dolog természetéből következik, hogy enyhébben kell beszámítani : akkor kézen fekszik, hogy a meghiúsult büntettet sem lehet a bevégzett büntettél, sem a beszámítás sem a büntetés tekintetében, egyenlősíteni. V. A mérték. Ha a kísérletet a bevégzett bűntett lefokozásanak kell tekintenünk, s ha ennélfogva fokozatosan leszálló büntetéssel kell sújtanunk : világos, hogy e leszállás első kritériuma a bevégzéstől való távolság lesz. Nem a teljesített actusok száma fogja megállapítani a kísérlet nagyobb vagy kisebb physikai mennyiségét. Ellenkezőleg, a nem teljesített, a bevégzéshez még hiányzó actusok száma lesz irányadó. Ily értelemben állíthatta fel Carmignani