Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 6. szám

40O Csutorás László kulturális vagy gazdászati testületek, ily autonómiát gyakorolnak a társországok országgyűléseiken s a vármegyék, mikor statútumot alkotnak. Az autonómia vagy öntorvényhozási jog tehát csak féljogositvány, mellyel nem érhető el ez a czél, mely az államhatalom előtt lebeg, mikor ily jogot ád valamely testületnek, s mely czél a testület létéhez szükséges függetlenség, bizonyos fokú önállóság. Nem érhető el pedig azért, mert a jogszabály megalkotása magában véve nem idéz elő az élet viszonyaiban semmi változást, nem valósit meg semmit, tehát a czélzott önállóságot sem. Ki kell tehát egészíteni a jogosítványt a végrehajtási jogosítvánnyal : fel kell ruházni az autonomikus testületeket azon joggal is, hogy a mit az állam legfőbb hatalmának jóváhagyása mellett kötelező jogszabályul felállítottak, azt önmaguk végre is hajthassák, Ez az önkormányzat általános ismérve és alkotó eleme. A másik, kivált nálunk fontosabb eleme, mely a töréneti fejlődés folyamán járult hozzá, azon jogosítvány, hogy saját területükön az állam akaratának végrehajtóiként is az önkormányzati testek szerepelnek. Az autonómia és önkormányzat tehát nem ugyanazonos, hanem két különböző, egymást kiegészítő fogalom, melynek mind ketteje szükséges azon önállóság megvalósítására, mely az egyes testületek fennállásának egyik feltétele. E két fogalomhoz viszonyítva már most a municipalizmust, egyrészt gazdagabb tartalmúnak fogjuk azt találni, mert magában foglalja mind az öntorvényhozási, mind az önkormányzati jogot; de területi érvényére nézve szűkebb körűnek, mert csak a városokra vonatkozik és csak a városi testületek törvényhozási és kormányzati önállóságát jelenti. A municipium a régi római jogfejlődés szülötte; a római alkotmányban jelenté a saját városi alkotmánnyal biró, de Róma felsőbbsége alá tartozó itáliai községeket Ez értelmét megtartá a municipium a középkorban és újkorban is, ugy hogy a municipalizmus mindig önálló városi alkotmányt jelentett. Nem helyes tehát municipalizmus névvel jelölni azon jogkört, mely a magyar vármegyerendszerben foglalt testületeket, nevezetesen a vármegyéket megillette és részben ma is megilleti: mert a municipalizmus csak a speciális városi önállóságot jelenti. Megengedem, hogy a gyakorlatban e névvel jelölik sokan az öntörvényhozás és az önkormányzat összeségét, de e gyakorlat nem lehet irányadó, mikor e névhez a történeti fejlődés egy egész különálló, speciális értelmet fűzött. Első pillanatra kitűnik, hogy a most elkülönített három fogalom, vagy ha ugytetszik intézmény közül, az önkormányzat bir a mi jelenlegi viszonyaink között legnagyobb aktualitással. Mert az autonómia ma. mikor megerősödött államhatalommal bírunk, a melyben a törvényhozási hatalom egy jó része a nép kezében