Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)
1891/35 / 5. szám - A rabsegélyző egyletek köréből
SZEMLE. Tauffer Emil f A legmélyebb fájdalommal értesítjük olvasóinkat Tauffer Emil haláláról. Ezúttal csak a lapunkat ért súlyos veszteség miatti bánatunknak adunk kifejezést; a kitűnő ember és jogász irodalmi és hivatalos működését külön czikkben szándékozunk méltatni. Ama férfiak közül volt ő, kik pályájuk minden pontján egészen megállották helyüket s kik itthon tekintélyt szereztek szakmájuknak, odakünn becsületet a magyar névnek. Élete megható példája volt a martyriumnak, melyet nálunk az szenved, a ki meggyőződésével ellentétbe jut bizonyos politikai körök irányzatával; példája annak is, miképen válik néha a szellemi fölény a gyakorlati érvényesülés akadályává. Külföldön, a hol a politikai antagonismus nem működött ellene, Tauffer bőven részesült a tudományos elismerésben és jutottak neki fényes hivatalok is ; idehaza csak platonikus jutalomra talált: a büntetőjog és a börtönügy barátainak osztatlan tiszteletére. Lelkesen, ha kellett, kíméletlenül küzdött ama szellem ellen, mely egy hál' Istennek letűnt igazságügyi korszak működését jellemezte; az idők jobbra fordulását már csak mint megtört, beteg ember érte meg, és elragadta a halál, még mielőtt a szakmáját közvetlenül érdeklő reformokra került volna a sor. Meg vagyunk győződve, hogy annak idején sokat fogják emlegetni elhunyt barátunk nevét, mert kevés emberünk van, kiktől igazságügyi kormányunk alaposabb, tárgyilagosabb tanácsot fog vehetni. E lapok közönsége előtt, mely mindig oly nagy érdeklődéssel olvasta közleményeit, feledhetlen marad a férfiú, kinek nevezetes része volt a monarchiánk által keleten teljesített kultur-munkában. A Magyar Igazságügy szerkesztősége igaz fájdalommal koszorúzza meg sirját, és megilletődéssel mond neki hálát a jogirodalomnak tett szolgálataiért. Béke hamvaira ! A budapesti rabsegélyző-egylet hasznos tevékenységében még mindig főkép az államra támaszkodik, mely 1890-ben ötezer forinttal segélyezte. Magyarország e téren Anglia után, mely 20,000 fontot költ évenkint, első helyen áll. Egy régibb kimutatás szerint pl. Németország csak 3000 márkát fordit e czélra. A milyen kedvező szinben mutatja e szám a magyar állam érdeklődését, époiy hátrányos jelenség társadalmunkra nézve. Mindazonáltal a budapesti egyesület tagjainak száma hét év óta, mikor a menedékház megnyitása alkalmából tüzetesen foglalkoztunk e kérdéssel (XXI. k. 325. s k. 11.), örvendetesen szaporodott (1884-ben volt 87 alapitó 1270 A rabsegélyző egyletek köréből.