Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)
1891/35 / 5. szám - A nemzetközi magánjog codificatiója
Szemle 387 forinttal és 168 rendes tag, — 1890-ben volt 163 alapító 2315 forinttal és 486 rendes tag) ; de a dijak után befolyt összeg és a főváros százforintos adománya, még a kőbányai menedékház évi szükségletét sem fedezik. Tekintve, hogy a tagsági járulék csak egy forint évenként, méltán várhatnánk nagyobb részvételt az emberbarát közönségtől. Ilyképen a menedékház, saját bevételein (1330 frt) felül még 4660 forintjába került tavai az egyesületnek. Vagyona ma 82,554 frt 3 kr. A menedékházba felvett egyének száma tavai 143 volt (1884-ben 78, az intézet fennállása óta 838). Szabályszerűen, a távozás bejelentése utján, a lakók 67%-a hagyta el az intézetet, a mint az igazgatóság hiszi, tisztességes foglalkozás szerzése következtében ; a pártfogásra érdemetlennek alig io° 0 bizonyult. Az asylumban alkalmazott munkanemek: házi és kerti munka, szalmatokkészités és magánosoknál való foglalkoztatás. A munkanapok száma (az ünnepek betudásával) 1809 v0^A pénzsegélyezés körül az egyesület, a kiosztást lehetőleg méltányossá teendő, tavai azon ujitást hozta be, hogy a fővárosi ügyészek és büntető birákat a segélyre szoruló rabok ajánlására hivta fel. Adott pedig 1890-ben 127 folyamodónak 752 frt 31 krt (1874 óta 10,057 frt 60 krt). A lefolyt évben leköszönt tisztségéről Székely Ferencz curiai biró, az egyletnek tizennégy éven át buzgó alelnöke, kinek nagy érdemei vannak a humánus vállalat felvirágozása körül. Az egyesület tiszteletbeli elnökké választotta meg s az erről szóló díszoklevelet június 8-án ünnepélyes ülésben nyújtotta át a tisztelt férfiúnak. A nagyváradi és békésmegyei rabsegélyező-egyletnek, mint a K. Nagy Sándor k. törvényszéki biró kiadta jelentésből látjuk, 21 alapitó és 233 rendes tagja van. Rabiskolát tart, fogházi könyvtárt alapitott és a lefolyt évben 473 személyt 1017 frt 40 kr segélyben rcszesitett. Az igazságügyi kormány ezer forinttal támogatta. Vagyona 12062 írt 2 kr. \ E tárgyról értekezett a müncheni jogászegylet február 27-én tartott ülésében S i c h e r e r egyetemi tanár. Nem szándéka, korunknak a nemzetközi magánjog codificatiójára való hivatásáról szólani. E kérdésre nézve, mai napság a nézetek ép oly különbözők, mint 77 év előtt a német polgári jog codificatiójára vonatkozólag; C3ak az eddigi kísérleteket kívánja áttekinthetően bemutatni. Első sorban vázolja a nemzetközi magánjog codificatiójának jelenleg Németországban fennálló három nagy rendszerét: a porosz Landrecht-ét, mely a külföldit belföldön a belföldi jognak veti alá és ez által előmozdítja az idegen lakosságnak a hazaival való assimilatióját; a szász törvény rendszerét, mely területét megnyitja nemcsak a külföldi személy, hanem a külföldi jog előtt is ; a franczia jog sajátszerű keverékét, mely a külföldit belföldön a belföldi joghoz, saját polgárait a külföldön a hazai törvényekhez köti. Ugyanazon ellentétért találjuk a sveizi kantonok törvényhozásában és más európai és tengerentúli államok törvényhozásában is. Egy további ellentétet mutat a jogtudományban az angol-amerikai és az olasz iskolák rendszere. Azután áttér az egyöntetű nemzetközi jog alkotásának kísérleteire. Röviden emliti a diplomatiai kezdeményezést, melyet az olfsz kormány Mancini befolyása alatt kétszer megindított, felemlíti a magándolgozatokat: Augusto Parodo genuai jogász javaslatát (1851), Donim-Petrushevecz Alfons osztrák jogász javaslatát A nemzetközi magánjog codificatiója.
