Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 5. szám - Judicatura

3*2 Külföldi jogélet államtitkár azt a szempontot érvényesítette, hogy az egyedáruság megalapítása akkoriban igenis szándéka volt a szövetséges államoknak, csak abban hibázták el a törvényt, hogy nem veitek fel bele büntető sanctiót. Ezt akarja pótolni a javaslat. Több szónok azt is sürgette, hogy legalább oly rendelkezések tétessenek, a melyek az adminisztráczió jogait és kötelességeit körvonalozzák; ilyenek volnának a kártérítési kötelezettség, a dijak megállapítása és a távirati titok kimondása. De ennek ellentmondottak a kormányképviselők, részint mert a dijak czélszerübben szabályozhatók rendeletben, részint mert az inditványok alkotmánymódosítást tennének szükségessé. Az i. §. elfogadott szövege mellőzte mindezen indítványokat. j A német büntető törvénykönyv 184. §-a értelmében az ábrázolat fajtalan, ha a szemérem- és erkölcsi érzetet nemi tekintetben sérti. Arra nézve azonban, hogy ily sértés fenforgónak vétessék, a Reichsgericht nézete szerint nemcsak az ábrázolat alakja és tartalma irányadó, hanem annak felismerhető czélja és használata is. Ha az ábrázolat rendeltetése az, hogy a művészetet és tudományt szolgálja, ugy rendszerint nem irányul nemi izgatásra. Ha azonban valamely magában véve művészi munka objective szeméremsértő ábrázolással azt veszi czélba és arra használtatik, hogy nemi ingert gyakoroljon, ugy ez által az szintén fajtalan ábrázolatnak bélyegezhető, a kiállító vagy terjesztő által a fajtalan mű jellegét nyerheti épugy, mint megfordítva, művészi czélra nem irányuló, de nemi viszonyokat ábrázőló kép, oly személynek történt eladása által, ki azt tán csak egy általa őrzött kultúrtörténeti gyűjteménybe akarja sorozni, nem veszi fel a fajtalan ábrázolat tulajdonságát. Váljon ezen szempontoknak figyelembe vételével az ábrázolat fajtalannak tekintendő-e : ténykérdés. (1891 január 15-én kelt itélet). A zendülés miatti büntetés a német büntörvénykönyv 116. §-a értelmében akkor következik be, ha a nyilvános utakon, utczákon vagy tereken összecsődült tömeg, az illetékes hivatalnok vagy a fegyveres hatalom parancsnoka által szétoszlásra szólittatván fel, harmadszori felhivásra sem távozik. Az utak, utczák vagy terek nyilvánossága, mely a büntethetőség feltétele, nem közigazgatási vagy magánjogi értelemben veendő, hanem mindig megvan, ha azon hely, a hol a csoportosulás történik, azon időben a közönség hásználatának tényleg átengedve és általában hozzáférhetővé téve volt. A törvény a közrendet és biztonságot akarja és annak különös veszélyeztetését abban találja, hogy a hatósági intézkedés elleni erőszakot oly népsokaság kezdeményezi, mely a helynek tényleges hozzáférhetőségénél fogva korlátlanul nőhet és ennélfogva a cselekmény a nagyobbmérvü kihágások veszedelmét fokozott mértékben rejti magában. A 116. §. büntető határozatának czéljával ellenkeznék, ha alkalmazása azon követelménytől tétetik függővé, hogy a csődülés helye ne legyen magántulajdonban és a fennálló közigazgatási jog szerint a nyilvános utak és terek kategóriájába tartozzék (1891 február 19-én kelt itélet). y( Judicatura. /. Fajtalan ábrázolatok terjesztése. 2. Zendülés.