Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 5. szám - A távíró államosítása Németországban

Külföldi jogélet 38i melyet a mezőgazdasági tanács, a halászati egyesület, a német molnárok egyesülete, a német folyam- és csatornahajózás emelésére alakult központi egyesület, és az épitészegyesületvizijogi albizottsága közösen készitettek, május végén ujabb tanácskozás tárgyává fog tétetni. A javaslat többek között azt rendeli, hogy minden nagyobb folyamterület számára, és pedig a főfolyam és közvetlen s közvetett mellékfolyói számára külön-külön, cvizikönyv* (Wasserbuch) létesítendő, melynek berendezését a munkálat részletesen szabályozza. A javaslat második része a magán- és közjogi vizijogra oszlik. Az utóbbi többek között «vizi hivatal» (VYasseramt) szervezéséről is gondoskodik. E lapok olvasói tudják, hogy a német szövetségtanács táviró-törvényjavaslatot dolgoztatott ki. (Közöltük fentebb 230. 1.) E munkálat már a birodalmi tanács elé van terjesztve s ennek bizottsága most tárgyalja. A főkérdés már el is dölt, a mennyiben a bizottság nagy szótöbbséggel a következő szövegben állapította meg a leendő törvény 1. §-át: A távirótelepek felállításának és üzemben tartásának joga kizárólag a birodalmat illeti. Ezekbe bele vannak értve a távbeszélőtelepek is. A dolog általános fontosságánál fogva czélszerünek látjuk a bizottság vita főmozzanatait ismertetni. Valamennyi szónok helyeselte elvben a birodalom javára kért monopóliumot s hangsúlyozták azt is, hogy e javaslat szoros kapcsolatban áll a villamos telepekről szóló kormánytervezettel (1. fentebb 303 1), s hogy a két törvény mindenesetre csak egyidejűleg léphet életbe. Bar képviselő a birodalom monopóliumát csupán a táviratok iparszerü továbbítására és a távbeszélésnek a távolsági forgalomban való közvetítésére kívánta szorítani. A helyi forgalomban magánvállalatoknak is meg kellene engedni az üzletet, természetesen csak a rendes kezelést és a netaláni kártérítést biztosító garancziák mellett. A törvényhatóságok jogát azonban még engedélytől sem szabad függővé tenni. Indítványozza továbbá, hogy táviratok és távbeszélő értekezések alaptalan visszautasítása, valamint a sorrend meg nem tartása a birodalmi táviróhivatalt kártérítésre kötelezzék. Más álláspontot foglalt el Buol, ki a távirótelepek berendezésénél a kisajátítási eljárást kívánja alkalmazni. A telepek használatában előjog csak közérdekből legyen megállapítható. A kormány képviselői, Stephan államtitkár és Dambach titkos tanácsos azt vitatták, kogy a javaslatnak nincs más czélja, mint a kormányzat számára biztosítani a távírói hirközvetités szolgálatát. Azért közötte és a villamos telepekről szóló javaslat között nincs is oly közeli rokonság, mint általában képzelik, mert az utóbbi tisztán rendőri intézkedéseket vesz czélba a végből, hogy a telepek egymás között és a közönség esetleges károk ellen megvédelmeztessenek. Az állami monopólium törvényes megállapítása az által vált szükségessé, mert némely bíróságok — igaz, hogy eddig csak az alsó fokon — az állam e jogát kétségbe vonták. Azon felfogással szemben, hogy e monopólium jelenleg nem létezik, mert a birodalmi alkotmány 48. czikkét így értelmezni nem lehet,* Stephan A távíró államosítása Németországban. * E czikk igy szól : «Das Postwesin und das Telegraphemvesen werden für das gesammte Gebiet des deutschen Reichs als einheitliche Staatsverkehrs-Anstalten eingeríchtet und verwaltet>.