Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám - A kisérlet-tan áttekintése

A kiséliet-tan áttekintése 39 végzés utolsó mozzanata oly passiv alanyra irányult, melyen az emberölés objectiv véghezvitele nem volt lehetséges ; az élethez való jog ugyanis, mely e bűntett tárgya, nem létezett többé. De ha ezt. ez elvekhez képest, megengedem is : váltig tagadom, hogy a büntevő kivonhatna magát az előző tetteivel jogszerűen kiérdemelt büntetés alól, és hogy ezen előny annak jutalma legyen, hogy megátalkodva kegyetlen szándékában, a subjectiv bevégzési cselekményt oly perczben követte el, mikor, előtte ismeretlen véletlennek folytán, az utolsó mozzanat hatálytalan és ártalmatlan volt. IV. Arányok. Nálunk nem vitás azon szabály, hogy a kísérlet büntetését azon büntetéshez kell aranyitani, mely a bevégzett delictumot érte volna. Az sem kétséges nálunk, hogy e büntetésnek arányosan emelkednie kell a szerint, a mint a cselekmények a bevégzés utolsó mozzanatához közeledtek. Az előkészítő cselekményeket nem, a veghezviteli cselekményeket kevéssé, a bevégzési cselekményeket jobban, magát a bevégzést még erősebben büntetni : e fokozatot a jó igazságszolgáltatás nem nélkülözheti és az Itáliában egyértelműen el van fogadva. A vitás kérdés, mely a franczia iskolát az olasztól és az olasz rendszert követő többi európaiaktól elválasztja, a/.: váljon egyáltalában lehet-e eset, mikor a be nem végzett delictumot ugy kell büntetni mint a bevégzettet ? Mi (eltérvén ebben Romagnositól) szilárdul azon nézeten vagyunk, hogy ily egyenlősítésnek helye soha sincs. A mennyiben csak a bevégzett delictum és a távoli vagy közeli kísérlet közötti küiömbség van szóban : felfogásunk helyessége kézzelfogható. De erős érvek szólnak nézetünk mellett még akkor is, ha a bevégzett bűntett a meghiúsult bűntettel állíttatik szembe. A mi az első ellentétet illeti, könnyű belátni, hogy — nem is tekintve a bűntettnek ugy physikai mint erkölcsi objectiv erőiben mutatkozó kevesbletet — annak subjectiv erőiben is kevesbletet találunk s hogy az ennélfogva az igazság mérlegén is kevesebbet nyom mint a bevégzett bűntett . Szellemes, de nyilván hamis mondás, ha a íranczia kriminálisták azt vetik szemére az olasz iskolának, hogy enyhítő körülményt lát a véletlenben Mi nem tudunk mit csinálni a ti önkényes és ruganyos enyhítőitekkel. Mi kevesebbnek veszszük azt, a mi kevesebbet nyom, azaz minden büntető Ítéletben azt a mennyiséget számítjuk, a melyet erőiben találunk és nem akarjuk a bűntett alkatmennyiségéül venni