Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 5. szám - Magyarország közjoga. (Államjog.) Irta Nagy Ernő, a közjog tanára a nagyváradi kir. jogakadémián. Második, átdolgozott kiadás Budapest, 1891. 367 lap

378 Irodalom ritett ismeretei szerint a nemzet évezredes életében épen azért folytatott, hogy csak törvényhozási uton elintézhető tárgyak, tulajdoni, vallási jog, személyes szabadság, rendeletek utján szabályoztattak ? S mit íog megérteni a jövőre nézve a bíróság hatalmából, melynél fogva a rendeletek törvényessége fölött Ítélhet, abból a pár szóból, melyet szerzőnél talál. De hiányzik a bíróság viszonya a közigazgatáshoz is s a hatásköri összeütközések nagy alkotmányjogi kérdése tárgyalva szintén nincs. Minő hatása lesz a magyar tanuló jogászi érzékére az, a mit szerző a nemzeti szinekrőlés az udvartartásról tanit? Azt mondja ugyanis (74. lap), hogy az 1848. XXI. t.-cz. az ország czimerét és szineit ősi jogaiba visszaállította, azután pedig egyszerűen kimondja, hogy a közös hadseregnek czimere a kétfejű sas, lobogója pedig sárga-fekete, melyek azon az alapon használtatnak, hogy az uralkodó ház szinei és czimere i. Erre hosszú történelmi dedukcziók után, hivatkozva az 1849 iki osztrák birodalmi alkotmányra is, arra az eredményre jut, hogy a monarchának joga lévén czimerét és szineit meghatározni, miután a fekete-sárga szin hivatalosan, az országgyűlésen nyilváníttatott ilyennek — e nyilatkozatnak nagy súlya van, vagyis azt fogja az olvasó e szakaszból következteni, hogy a fekete-sárga szin törvényes. Ámde szerző idézi az 1867. XII. t.-cz.-nek azt a részét a mely «az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek*-féle kitételt tartalmazza. Nem fog-e megzavarodni, nem fogja-e kérdezni, váljon a hadsereg színeinek megállapítása nem a szuverén hatalmat gyakorló törvényhozó orgánum hatáskörébe tartozik-e, mindenesetre pedig azt fogja kérdezni, hol és mely törvénynyel változtattatott meg a 1848. XXI. t.-cz. a nemzeti színekről ? de erre szerző nem ád neki feleletet. Az udvartartásra nézve azt tanítja, hogy «miután a magyar király és ausztriai császár egy és ugyanazon személy: az udvartartás, mely végelemzésében a fizikai személy háztartása is, Ausztria és Magyarországra nézve egyesítve van.» Honnan van az udvartartás költségeinek külön megszavazása, honnan a külön magyar kir. udvar fényének emelésére szolgáló kisebb országzászlósok (magyar kir. főudvarmester, m. kir. főkamarás, főpohárnokmester stb), kiket mindjárt fölemiit? Ezek csak újra zavarba hozhatják a tanuló jogérzetét. Bevégzem azonban már is hosszura nyúlt bírálatomat, de meg kell még említenem, hogy szerző nemcsak rosszul operál a külföldi közjogi fogalmakkal, hanem egyenesen hamis tanokat is terjeszt a külföldi köz-