Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 5. szám - Magyarország közjoga. (Államjog.) Irta Nagy Ernő, a közjog tanára a nagyváradi kir. jogakadémián. Második, átdolgozott kiadás Budapest, 1891. 367 lap

Irodalom 377 lalkozását, életpályáját jogilag véve mindenki szabadon választhatja, hogy törvényes feltételek mellett az államban bárhol letelepedhetik, ipart, kereskedést űzhet, esetleg kivándorolhat, hogy senki illetékes birájától el nem vonható, senki fölött önkényü hatalom nincsen. A büntető törvény a személyes szabadság védelmére ugy a hatóságokkal, mint magánosokkal szemben szintén több szabályt tartalmaz, valamint ide vonatkozik még az 1876. XIV., 1872. VTO. (itt szerző már elfeledte az uj ipartörvényt idézni) és az 1876. XIII. t. cz. Az első szerint a közhivatalban levő orvostudor bizonyítványa nélkül senkit tébolydába fölvenni nem lehet, az utóbbi kettő pedig a tanonczok, segédek, cselédek viszonyát szabályozzák.* Ez lenne hát a magyar személyes szabadság, a pályaválasztási, a kivándorlási, az iparszabadság is hozzátartoznék, s egyenlő jelentőségű lenne az önkényes letartóztatások elleni otalommal. Az aranybulla II. czikke, Werbőczy büszke Nisi citati vei vocati-ja, az 1869 IV. t. cz. n e m is említtetnek, ellenben az iparossegédek és tanonczokra, cselédekre vonatkozó külön törvények igen. Majdnem hihetetlennek látszik, de ugy van: szerző nem adja elő a magyar törvényhozó hatalom jogkörét, a magyar budget-jog egészen hiányzik, hasonlóképen nincs tárgyalva, illetve rosszul van tárgyalva a törvényhozási és rendeleti szabályozás alá eső tárgyak kérdése, mely, igaz, irott törvényekből teljes határozottsággal ki nem domborul, de országgyűlési preczedensekkel, kormányzati tényekkel eléggé meg van világítva, p. o. a gyülekezési jog, a sajtótermékek lefoglalásának, a kormány törvénymagyarázó hatalma határainak kérdésében. Az idevonatkozó jegyzet (261 L) először hamis, azt mondván, hogy nálunk az anyagi válaszfal törvény és rendelet között a múltban majdnem teljesen ismeretlen volt — hát Werbőczy II. rész III. czime nem állított fel ilyet a fennebb idézett 2. bekezdésében? — másodszor pedig semmit mondó. Hasonlóképen egy pár szóval intéztetik el a bírói hatalom hatásköre a 141. §. két első bekezdésében, s a birói hatalom egyik leglényegesb jogát, hogy a miniszteri rendeletek törvényszerűsége fölött önállóan ítél, a jogforrásoknál (15 lap) a kormány rendeletekről szólva ezzel a pár szóval végzi el: <A bíróság pedig jogosítva van a rendeleteknek egyes esetekre való alkalmazásánál azok törvényessége fölött határozni*, mert a 261. lapon előforduló egy sor ugyanerre vonatkozólag még kevésbbé jöhet tekintetbe. Kérdem már most, ha a magyar ifjú azt tanulja, hogy a törvény és rendelet közt a múltban anyagi válaszfal majdnem teljesen ismeretlen volt, mit fog gondolni azokról a küzdelmekről, melyeket a történelemből me-