Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 5. szám - Magyarország közjoga. (Államjog.) Irta Nagy Ernő, a közjog tanára a nagyváradi kir. jogakadémián. Második, átdolgozott kiadás Budapest, 1891. 367 lap

Irodalom 375 jog, melylyel szerző 13 sorban végez, egyszer annyit mondva róla (105. lap), hogy a király első szent királyunknak az egyház körüli érdemei következtében birja, másodszor meg (256. lap), hogy «a legfőbb védnöki és felügyeleti jogokon kívül, melyek az állam fejét a szuverenitásból folyólag illetik meg, van a magyar királynak még speczialis joga is, . . . a k i r. főkegyúri jog, mely tehát egyházjogi alapokon is nyugszik, de magyar közjogi jellege abban előtérbe lép, hogy az alkotmány szellemében g y a k o r 1 a n d ó.» E meghatározásból mindent ki lehet olvasni, azt is, hogy pápai privilégium, egyházi jog az alapja, azt is, hogy nem. Pázmány Péter határozottabb volt e jognak közjogi jellegét vitatva: Quia reges Hungáriáé, qui soli fuerunt fundatores omnium ecclesiarum et episcopatuum, eo pacto fundationes instituteunt, ut omnem facultatem nominationis et collationis beneficiorum reservarent. Mivel pedig a királyok az alapítványokat csak adományozási felségjoguknál fogva tehették, a jogot is közjogi jellegűnek kell tekinteni, melyet azonban az egyház ellen nem szabad fordítani. Nem tud mit csinálni a katholikus vallással, uralkodó-e nem-e ? A bevett vallás fogalmával sem tud tisztába jönni, fájlalva, hogy a törvény e fogalmat nem határozza meg. De ha a törvény mindén fogalmat, melylyel operál, meghatározna, mi maradna akkor a tudománynak ? Nem tudja a bevett és elismert vallás fogalmát tisztázni s arra vonatkozólag azt a hamis analógiát állítja föl, hogy 1848 előtt a többi keresztény felekezetek viszonya a katholikus valláshoz és az államhoz körülbelül olyan volt. a milyen jelenleg az izralita vallásé. Váljon ? Hát nem léphettek a keresztény felekezetek egymással házasságra, nem volt lehetséges az áttérés egyik keresztény vallásról a másikra? A jogi precizió hiányzik a 48-iki törvényhozás jellemzésében, melynek politikai czélzatait jogi szabályokként állítja oda, igy azt mondva (87. lap), hogy a 48-iki törvények megszüntették a nemességet, a közjogi rendeket, később pedig (93. 1.) a nemesség és a főnemesség között — s helyesen — csak fokozati különbséget talál. De váljon a főnemesség nem közjogi rend-e ma is ? A nemesség hitbizományalapitási jogát fölemlíti, ellenben a közszerzemény tekintetébeni különbségeket nem, pedig midkettő magánjog. Arról is hallgat, hogy a nemesség vámmentességét a hidakon csak az 1890. I. t.-cz. 99. §-a szüntette meg. A törvénykihirdetést kizárólagos királyi jognak állítja s e részben az 1868. III. t.-cz.-re hivatkozik, a midőn a kihirdetés még az országyülésén történt, a midőn az nyilván jus majestaticum communicatum volt s egyúttal az 1868. III. t.-cz.-be olvassa bele az 1881. LXVI. t.-cz. szabályait, átalában pedig az utóbbi törvény