Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 5. szám - Magyarország közjoga. (Államjog.) Irta Nagy Ernő, a közjog tanára a nagyváradi kir. jogakadémián. Második, átdolgozott kiadás Budapest, 1891. 367 lap

372 Irodalom vési köre van : az átalános érvényű jogot kötelező alakban kifejezni, az állam ügyeit igazgatni és a fenálló jogot ótalmazni; e három cselekvési kört nevezzük tö vény hozásnak, kormányzásnak és bíráskodásnak. De váljon nem kormányoztatik-e az állam az átalános érvényű jog kijelentése által, váljon nem igazgattatnak-e az állam ügyei a törvényhozás által, a fennálló jog kijelentése által, vagy a jog által szabályozott ügyek megszünnek-e, az állam ügyei lenne, mert ha a kormányzást az állam ügyeinek igazgatásába helyezzük, ebből az következik logikailag, hogy az általános érvényű jog kifejezése, mit szerző a törvényhozás működési körébe utal, nem állami ügy. Csak élesebb, határozottabb formulázás által lehetne e Laband befolyása alatt támadt meghatározásokat fentartani. Szerző e meghatározásában különben még az a hiba is van, hogy az államhatalmaknak anyagi és alaki szempontból való, már a régi észjogban tisztázott felosztása össze van zavarva, mi abból is világos, hogy az állami funkczió-köröket, vagyis az államhatalmi ágakat az állam-czélból származtatja (162. 1. második bekezdés), miből az következnék, hogy alaki szempontból is, vagyis az állami akarat irányát keresve, annyi államhatalmi ág lenne, a hány főágra az állam czélja fölbontható; lenne jogi, művelődési, pénzügyi, katonai, birói, rendőri államhatalom, holott szerző szerint csak törvényhozó, kormányzó és bíráskodó van az áliamczélból kifolyólag. A dolog tehát épen megfordítva áll, mint a hogy szerző állítja, s az állam személyiségéből, azaz öntudatos akaró és cselekvő minőségéből ered annak törvényhozó, kormányzó és végrehajtó hatalma, a mely hatalmak az állam különböző ágai szerint vonatkozhatnak a jogra, a pénzügyre, a közoktatásra, a hadügyre stb. Lehet-e a szabatosság hiányát messzebb vinni, mint szerző az alkotmányról adott meghatározásában. Azt mondja ugyanis (151.1.), hogy <azon alaptételek összesége, melyek szerint az állam él, vagyis a főhatalom megvalósul, legtágabb értelemben az illető állam alkotmányának neveztetik . .. Az ujabb államtudományi nyelv az alkotmány kifejezést csak bizonyos államszervezet megjelölésére használja, a melyben t. i. a polgárok az államhatalomban részesülnek.* Nem fűzök kommentárt e meghatározáshoz, a helyett ide igtatom Czirákyét: Rectius moderna aetas complexum eorum Constitutionem vocat, quibus norma, ambitus, limitesque Supremae Potestatis continentur, secundum quae singulae Imperii partes legitimé exercentur. A precizió hiányát vagy szerző következetlenségét mutatja a polgári és politikai jogokról való meghatározása; ugyanis a vallásszabadságot, a vallási tekintetben a viszonosságot az elsők közé sorozza, később pedig az izraelitákról szólva, idézi a törvényt, mely őket az állam többi polgáraival polgári és politikai jogok