Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 5. szám - Magyarország közjoga. (Államjog.) Irta Nagy Ernő, a közjog tanára a nagyváradi kir. jogakadémián. Második, átdolgozott kiadás Budapest, 1891. 367 lap

37o Irodalom szibbá tegye, áldozatul esett a magyar közjog speczifikus magyar jellege. Szerző ugyanis tervének keresztülvitelét a külföldi közjogi tudomány fogalmaival és eszközeivel kísérli meg, melyek vagy egészen más közjogi multu és jelenü államok tételes intézményeiből evonva vagy kellőleg át nem gondolva s intézményeinken végig nem vive, csak zavart idézhetnek elő a magyar közjog értelmezésében. Részben Montesquieu, részben s különösen a jogászias értelmezésre nézve a német Laband és iskolája állnak előtte mint irányadók. E nagyon is ellentétes irányú irók fogalmaival akarván a magyar alkotmány szövedékét kibontani, azt még inkább összekuszálja. Munkája élére állítja a Laband használta alapfogalmat, hogy az állam személyiség, hogy az államnak egységes főhatalma van, annak jogi következéseit azonban, hogy az állam személyiség, nem látjuk munkájában, a főhatalom egységességre nézve pedig valódi rejtélyeket állit föl a tanulóra nézve. Ugyanis azt tanítja (i50. lap), hogy a főhatalom alanya az állam maga, a szuverenitás alanyaként tehát sem a fejedelmet, sem a népet, sem valamely orgánumot nem nevezhetünk. De mivel az állam nem fizikai személy, organizaczióra van szüksége, hogy akarhasson és cselekedhessék s e végből teremt magának orgánumokat, ezek (160. lap) a törvényhozó, birói és kormányzói orgánumok, ezek utján működik az állam, a melyek nem külön hatalmak, hanem az egységes államhatalomnak külön funkcziók szerinti tagolásai. Azonban, folytatja (164. 1.), az államhatalomban rejlő szuverenitás sajátlagos természete folytán (t. i. az államban, mellette vagy fölötte, nem lehet más hatalom) nem jöhet különböző orgánumok által kifejezésre, mert ez által valóban több egymás mellett álló (több szuverén) hatalom keletkeznék, anarchiát előidézve. Azokban az államokban tehát, a melyekben az á 11 a m h a t a 1 o m t ö b b külön or g a n u m á 11 a 1 v a 1 ó s u 1 meg, az állami szuverenitás kezelője csak az egyik orgánum lehet. A mai alkotmányos államban ez az orgánum a törvényhozás, mig a másik két orgánum államhatalmat kezel, de nincs hivatva szuverenitást kifejezni. A fennebbiek után mindenki azt várhatná, hogy a magyar állam szuverén, s szuverenitását orgánumai közül a törvényhozás kezeli. Ámde a 166. lapon arról értesülünk, hogy «A koronázott király a magyar állam feje, saját jogából a tőhatalom birtokló j a. >