Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 5. szám - Magyarország közjoga. (Államjog.) Irta Nagy Ernő, a közjog tanára a nagyváradi kir. jogakadémián. Második, átdolgozott kiadás Budapest, 1891. 367 lap

Irodalom 369 is csak az a rész a biztositóé, a mely a felgyüjtendő tőkére fizetendő összegen felül annak a tőkegyűjtés időelőtti elhalálozás miatti megakadályozása esetére való megszerzése végett fizettetik. Ez az elmélet már megszűnt puszta elmélet lenni, az ma már annyira átment a gyakorlati életbe, hogy biztosan előrelátható, miszerint a törvényhozások annak következményeit, előbb-utóbb teljes mértékben szentesíteni fogják. Minden biztosítási jogi reformnak ez a tulajdonképeni czélpontja. Ha szerzőnek egyéb érdeme nem volna is, mint hogy az életbiztosításnak most jelzett igazi természetét nálunk először tárta fel s annak érvényesítéséért következetes küzdelmet folytatott: ez az egy is elégséges arra, hogy a közönség neki elismeréssel adózzék. j)K Nagy Ferencz egyetemi tanár. 2. ^ Magyarország közjoga. (Államjog^) Irta Nagy Ernő', a közjog tanára a nagyváradi kir. jogakadémián. Második, átdolgozott kiadás. Budapest, 1891. 367 lap. E munkát már első megjelenésekor tekintélyes helyről főtt bírálat igen kedvezően ítélte meg, ezenkívül magam is több csinos értekezést olvasván szerzőjétől a Budapesti Szemlében, óhajtottam a munkát birni, csakhogy az rögtön elfogyott, s szerző tudakozódásomra maga örvendeztetett meg a második kiadással, fölkérve, hogy arról bírálatot mondjak. A munkát átfutva s abban lényeges hibákat találva, helyzetem az előzmények után kényessé lett, mert ha őket közzéteszem, szerző előzékenységét lurcsán viszonzom. Ennélfogva magánlevélben röviden összefoglalva irtam meg főbb ellenvetéseimet, igy akarva szolgálni az ügynek. Nemsokára azonban a szaklapokban a munkát magasztaló, igaz, névtelen bírálatok jelentek meg, sőt szerző akadémiai tagságra ajánltatott. Ez ellen az akadémia ujon szervezett kandidáló bizottságának egyes tagjai előtt felszólaltam, mivel Nagy Ernő közjogát sem akadémiai babérra érdemesnek, sem a munka tanait az akadémiától szentesithetőnek nem tartottam, jelezve azt is, hogy bírálatomat, ha a bizottság a kandidácziót megteszi, közzé teendem, s minthogy az mégis megtörtént, fölmentve érezem magam, véleményem közzétételének visszatartásától, a mire magam gyengédségi tekintetekből eleinte elhatároztam. Szerző azt a helyes czélt tűzte maga elé, hogy megtisztítva a magyar közjogot idegen elemeitől, névszerint a sok történelmi és jogtörténelmi sallangtól, pusztán mai érvényében, jogi szakmaként tárgyalja. E helyes czélt azonban teljességgel nem érte el, de meg sem közelitette; a helyett zavart hozott be jogi alapfogalmainkba és annak a czéljának, hogy közjogunkat mentül modernebbé s jogáMagyar Igazságügy 1891. XXXV. 5. 25