Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám

Az avatkozás érvényben levő jogunk szerint 3 jogviszonyához bizonyos ténybeli vonatkozásban már előzőleg nem állott volna. A kérdés tehát csak az, hogy a törvény, a melyet a 72. §. szövege emlit, a tényálladék, mely mozzanataira gyakorolja hatását ? nevezetesen alkotó tényezője-e az avatkozó jogviszonyából eredő anyagi jognak, avagy pedig oly érdek létesítésében hat-e közre, a mely a már létező jognak avatkozással való érvényesítését vagy védelmét teszi szükségessé ? Törvény alatt nemcsak a törvényhozó hatalom nyilatkozatát mint jogforrást, hanem általában az objektiv jog szabályait is szoktuk érteni, törvényből eredő alanyi jognak pedig — bár nem helyesen — oly jogosítványt mondanak, a melynek tényálladéka nem jogügyleti cselekményt, hanem egyéb tényeket tartalmaz. Ha tehát ezekhez képest a 72. §. szövegeben emiitett «törvény» hatását az avatkozással érvényesítendő anyagi jog tényálladékára eme különböző értelemben vonatkoztatjuk, különböző eredményre fogunk jutni. Érteni fogunk ugyanis vagy : 1. bárminemű alanyi magánjogot; 2. oly jogviszonyból eredő alanyi magánjogot, a melynek tényálladékát nem valamely jogügylet, hanem egyéb tények alkotják. Az 1. alatti értelem ellen az szól, hogy az annyira tág, hogy voltaképen a jogközösség alapján való avatkozást is magában foglalja, minek következtében semmi értelem sem rejlenék benne, ha a törvényhozó a szónak ily tág jelentősége mellett az avatkozás két külön nemét akarta volna megkülönböztetni. A 2. alatti értelmezés azért látszik megfelelőbbnek, hogy ment az elsőnek általánosságától s a törvény szónak alapul vett értelme sem szokatlan. Azonban e magyarázat is nélkülözi a belső valószínűséget. Abban a második esetben, a mikor t. i. a «törvény> szót nem magára az avatkozó eredeti anyagi jogviszonyával, hanem a felperes és az avatkozó jogviszonyai perjogi vonatkozásával hozzuk kapcsolatba: az avatkozó avatkozási érdekét vagy oly módon képzelhetjük keletkezettnek, hogy a szóban forgó «törvény» — mely alatt itt jogszabályt kell értenünk — az avatkozónak joga érvényesítésére más utat, mint az avatkozást nem is enged, — igy képzeli például némely iró, római jog szerint, a hagyományos viszonyát a törvényes örökösökhöz1) ; — vagy hogy a kérdéses «törvény» más egyéb valamely módon teszi az avatkozást az avatkozóra nézve különösen kívánatossá. Jogunk tudtommal ily eseteket nem ismer; ennélfogva tehát ezt az értelmezést is, mint gyakorlatiatlant, el kell vetnünk. A ptr. 72. §-a szóban forgó második esetét ugy fogták föl, x) Canstein: Streitgenossenschaft und Nebenintervention. 37. lap. 1*