Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)
1891/35 / 1. szám
A vád alá helyezés Angliában 19 Ellenben mindezek az érthetetlen dolgok mas alakban tűnnek elő, ha a vadjury mint tulajdonképeni vádió jön tekintetbe. Ha tulajdonképeni vádló-fel a vádjury. akkor teljesen indokolt az, hogy a vád adatainak beszerzése körül, a nyilvánosság teljes kizárásával jár ei. Érthető és indokolt továbbá az, hogy csak a vád tanúit hallgatja ki, mert mint ügyfél első sorban csak a vád érdekének biztosításáról tartozik gondoskodni. És rnert vádló ügyfél, nem léphet érintkezésbe a terhelt féllel, illetőleg a vádlottal, oly czélból és oly alakban, hogy a védelem bizonyitékait felismerje, mert hiszen ez egyenes lefegyverzése volna a vádlottnak, kinek, éppen a végtargyaláson leendő védelmének hatályossága szempontjából érdekében áll, hogy bizonyítási taktikája a vádló fél előtt egészen a főtárgyalásig ismeretlen maradjon. Ezekből tehát következik, hogy a vádjury működésének charaktere teljesen ügyféli és pedig vádló ügyféli minőségre vall; holott a közfelfogás és maga az angol jogelmélet is olyan birói hatóságot lát benne, a mely az egyéni szabadság védelmének, a büntető ügyek terén tulhatalmas állammal szemben, biztosítására volna hivatva. Hogy hatáskörének igazi felismerése inkább arra enged kö vetkeztetni, hogy vádló fél, semmint bíróság, azt bővebben kifejtettük.1 Itt még csak azt jegyezzük meg, hogy akár ugy tekintjük a vadjuryt mint vádló felet, akar ugy mint vádbirósagot, continentalis fogalmaink szerint egyik feladatának sem tud igazán megfelelni. Mint vádló íél nehézkes, majdnem minden initiativa nélküli, tehetetlen testület, mely a vád érdekeinek biztosítása czéljából a;:on morzsákra van utalva, melyeket az előkészítő eljárás természete szerint igen csekély processualis önállósággal biró informátorok nyújtanak neki. Ha a vád csak azon bizonyítási eszközökre támaszkodnék, melyeket a vádjury közvetítésével nyer, akkor a végtárgyaláson alkalmaztatni szokott szigorú bizonyítási szabályok mellett valóban minden ilyen vádnak el kellene esnie. Ha pedig akár az előkészítő eljárás utján, akár pedig e nélkül elébe hozott vád fölötti bíróságnak tekintjük, akkor meg éppen nem telel meg ezen hivatásnak. Mert hiszen tudjuk, hogy teljesen egyoldalúan jar el ; a vádlott és bizonyítékainak teljes mellőzésével pusztán az informátort és annak tanúit hallgatja meg az indictment minősítésénél Az pedig merő flosculus, hogy a. vádjury az egyéni szabadság biztositéka. Az igaz, hogy legalább tizenkét jóravaló férfiúnak kell a vad ügyében döntenie; de azon mód, melyet az eldöntés 1 L. «Az angol büntető-eljárás elővizsgálati része» czimii dolgozatómat a «Magyar Igazságügy* XXXIII. és XXXIV. köteteiben. 2*
