Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám

iS Dr. Lukács Adolf szükség-e semmi informátorra vagy prosecutorra, hogy neki a vád valószínűségének adatait beszerezze. A mint ezekből látjuk, a vádjurynak háromféle alkalma is van, hogy vádat emeljen. Először mikor az ügy békebirói előkészítő eljárás után az ez által kimondott commitment alapján elébe kerül, a mikor is az indictment-billt rendszerint a bíróság1 clerkje készíti; másodszor mikor, a békebirói előkészitő-eljárás teljes elkerülésével, a prosecutor egyenesen hozza viszi fel ügyét, a mely esetben maga a prosecutor készíti az indictment-billt; és harmadszor a presentment esetében. A vádjury jogi functiója mind a három esetben egy és ugyanaz, még pedig' olyan, a melyet ugy gyakorlati, mint elméleti szempontból sok tekintetben kifogásolni lehet. Természetes azonban, hogy másként fog a vádjury működésére vonatkozó véleményünk hangzani, ha vádbiróságot. é; másként, ha vádhatóságot, tehát tulajdonképen vádlót látunk benne. Mert ha vádbiróságot keresünk benne, akkor érthetetlen és indokolhatatlan az, miért jár el a nyilvánosság absolut kizárásával, ugy hogy procedúrájában még ama facultativ nyilvánosságot is hiában keresnők, mely ama békebirói eljárásnak sajátságát képezi. Érthetetlen és indokolatlan továbbá az, hogy mint bíróság, miért nem lép legalább a vádlóval érintkezésbe, habar vádlott bizonyítékainak felvételét ki is zárna. Eljárása mint bírósági érthetetlen azért, mert egyoldalú, csupán a vádról és ennek bizonyítékairól vévén tudomást; és érthetetlen azért, hogy eljárásának az indictment-en kivül semmi nyomát sem hagyja, minek folytán a legkönnyelmübb és leggonoszabb prosecutorral szemben is, a ki teljesen ártatlan egyént vádolt, tehetetlen lesz; mert ha eme prosecutor, tudva fellépésének indokolatlanságát, kellő óvatosság mellett nevét az indictment határa nem jegyezte föl, minden jegyzőkönyv hiányában, még nevére is ismeretlen marad. Az egyedüli, a mit vádbirósági minősége mellett megérteni lehetne, az a vádnak az indictmentben foglalt világos és határozott körülírására vonatkozó pedáns formalismus. Mert bíróság lévén, a vád és védelem érdekeire való közös tekintetből indokolt követelmény az, hogy a csak későbben érvényesülő védelem határozott és minden értelmezést kizáró váddal szemben találja magát. Tehát ez az egyedüli körülmény, mely a vádjury vádbirósági minőségével hozható összefüggésbe. Azonban még erre is azt a megjegyzést tehetjük, hogy az indictment formalismusa, illetőleg az ebben foglalt vád határozottságának fontossága, nem annyira a vádjury, mint inkább az itélő-jury előtt lép előtérbe; és pedig azon jogi és logikai összefüggésnél fogva, mely a vád és az ítélet között természetszerűen kell hogy fenforogjon.