Magyar igazságügy, 1891 (18. évfolyam, 35. kötet 1-6. szám - 36. kötet 1-6. szám)

1891/35 / 1. szám

Baintner Hugó Az első eset a régi vér- és jogközösségen való avatkozásnak oly irányban való kiszélesítése, a mint azt már Frank müvében jelölve találjuk, hogy t. i. a jogközösség ha nem is ered vérközösségből, avatkozásra jogosít. A felperes és avatkozó igényei jogközösség kapcsolatában állván, azon közös tényálladékból erednek. Mind a kettő azon egy jogot tulajdonítja magának, A mi a két igényben különböző s a közöttük jelentkező összeütközést előidézi, az az alanyi vonatkozás a legitimatio ad cansam activa. Az összeütközés onnét ered, hogy a felperes nincs tekintettel az avatkozó jogára, hogy egymaga követeli a mi kettejüket illeti. Miután pedig az avatkozó igényét jogközösségére alapítva a per tárgyából csak az őt illető részt követeli; ebből következik, hogy a felperes jogosultságát csak részben tagadja, hogy a köztök való összeütközés csak részleges. Megeshetik természetesen az is, hogy az avatkozó a per tárgya csak egy részére nézve vitat jogközösséget, csak egy részéből követel jutalékot, valamint viszont az az eset is előfordulhat, hogy az avatkozó állítása szerint közös jogviszony részletei előadásában a felperes és avatkozó egymástól eltérnek. — Hogy emez eltérések meddig egyeztethetők össze a vitatott jogközössége el és hol nem, az a concret esetben a jog azonossága ismérvei szerint döntendő el. A főavatkozás 2-ik esete. 2. Lássuk mír most a főavatkozásnak a törvényben jelölt második esetet. Míg az elsőben az avatkozó jogviszonyát, valamint az alapperbeli felekhez való vonatkozását a felperessel való jogközösség jellemzi ; addig emez esetben, a kérdéses törvényszakasz szerint, a szóban forgó kereset «törvényénél fogva» idézi elő az avatkozó érdekét. Lényegileg a felperes és az avatkozó jogviszonyai vonatkozásai mindkét esetben ugyanazok. Az avatkozó egyformán támadja meg itt is, ott is a felperest. A mi különböző, az a vonatkozások alapja. A törvény szövege, a mely a második esetben az avatkozó érdeke forrásául a felperes keresetén kivül pusztán a törvényt jelöli meg, hibás. Egyrészt, mert ebben az esetben is az avatkozó jogviszonya a felperesével csak ugy szemben áll, mint az előbbiben, és másfelől, mivel a jogszabály hatását a jogéletre mindig a konkrét tényálladék közvetíti. A jelen esetben sem volna lehetséges, hogy az avatkozó harmadiknak a felperes puszta kereset indításából, közvetlenül valamely jogszabály hatásaképen, jogilag figyelembe veendő érdeke keletkezzék, anélkül, hogy a felperes