Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 2. szám

98 Dr. Nagy Ferencz sági költségek részbeni leszállítása tárgyában, de ennek daczára ujabb és ujabb intézkedések sürgettetnek, még pedig nemcsak olyanok, melyek közvetlenül a fizetendő illetékek és dijak leszállítására czéloznak, hanem olyanok is, melyek az eljárás olcsóbbságát annak nagyobb egyszerűsítése által képesek biztosítani.2 Nem bizonyult be igaznak az a feltevés sem, mintha a szóbeli eljárás okvetlenül gyorsabb volna. E részben is ma több a panasz Németországban, mint azelőtt. A Wach lipcsei egyetemi tanár által 1886-ban rendezett Írásbeli enquéte kiderítette, hogy a halasztások a német bíróságoknál ijesztő mértékben uralkodnak,3 minek folytán a porosz igazságügyminiszter 1887. szeptember 23-án rendeletet is intézett a bíróságokhoz az eljárás gyorsítása érdekében. Végül a mi a szóbeliségnek az alaposságra, az igazság biztosabb kiderítésére vonatkozó előnyét illeti: erre nézve is meglepő tapasztalatokat szereztünk a szóbeliség országaiban. Annyi bizonyos ugyan, hogy a franczia vagy a német bíróságok általában véve alaposabban ítélnek, mint a mieink. De abban nagyon csalódtunk, midőn azt hittük, hogy ezt egyedül a szóbeliség teszi. A tapasztalat épen ellenkezőleg azt derítette ki, hogy a szóbeliség bíróságai sokkal kevésbé Ítélnek azon az alapon, a mi előttük szóval adatik elő, mint azon iratok alapján, melyek náluk letétetnek, még ha azok a törvény által csak a felek előkészítésére rendeltetnek.4 Kitűnt továbbá, hogy azon országokban, hol a szóbeliség már régóta uralkodik, kétségtelen tendentia létezik az írásbeli elem kiterjesztésére5 s hogy pl. Németországban, hol a szóbeliség csak nemrég lett általánosan behozva, nem az foglalkoztatja az elméket, váljon a bíróságok csakugyan egyedül a szóbeli előadás alapján ítélnek, hanem ellenkezőleg az a kérdés, hogy a bíróságnál letett előkészítő iratokat elégséges mértékben felhasználják-e? E skeptikus hangulat a Plósz Sándor és Emmer Kornél által kidolgozott javaslatok megjelenésével (ezelőtt négy évvel) nemcsak nem csökkent, de talán még inkább emelkedett. Valóban meglepő dolog, hogy a hivatalos körök, élükön az igazságügyminiszterrel, a javaslatok elől egyszerűen kitértek; a mi pedig a nem hivatalos jogászi közvéleményt illeti, az, ha foglalkozott is velük, nem tudott irántuk felmelegedni. Pedig nem lehetett mondani, hogy a javaslatok roszak voltak. Az E m m e r-é uoyan csak töredékeket adott s ezek sem voltak végleges alakban kidolgozva; a Plósz-é is csak annyiban volt teljes, a mennyiben 2 V. ö. Kulemann W. birodalmi képviselő és járásbiró (Amtsrichter) erre vonatkozó közleményeit a Zeitschrift für deutschen Civilprozess XI. kötetében 361. s k. 1. 3 Die prozessualische Enquéte. Ein Bericht erstattet von Dr. Adolf Wach Berlin 1887. 20. s k. 1 167 1. 4 L. erre vonatkozó közléseinket e folyóirat XXV. kötetében 337. s k. 1. 5 Idézett közleményünkben különösen a franczia és olasz sommás eljárásra utaltunk.