Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 1. szám

<8o Dr. Dobai Győző gyári illetőleg nagyipari és bányamunkás-balesetekre nézve a munkaadó (Arbeitsherr, Fabriksherr) nemcsak az elháríthatatlan eseményért (vis major), hanem a véletlen (casus, blosser Zufall) okozta balesetért sem felelős, vagyis a munkaadó munkásai testi épségét illetőleg csak a rendes családfő gondosságával tartozik eljárni. Ezen éberebb gondosságra egyébként a munkaadó az iparrendészeti törvény oltalma alatt álló iparossegédeket stb. illetőleg az idézett 1884: 16. t.-cz. 114. §. értelmében hazai jogunk szerint szinte kötelezve levén, ado'.t esetben már csakis ezen törvény kiterjesztése és részleteiben való rendezése szükségeltetnék. Az ipartörvény 114. §-a következőleg szól: « Minden gyáros köteles gyárában, saját költségén, mindazt létesiteni és fentartani, a mi tekintettel az iparüzlet és telep minőségére, a munkások életének és egészségének lehető biztositására tzolgál. (30. §.)»* Az ipartörvény imént idézett 114. § ában emiitett azon kötelezettség, hogy a gyáros mindazt köteles gyárában létesiteni, a mi munkásai életének és testi épségének megóvása végett javalandó : nem csak magánjogi, hanem az 1879: 40. t.-cz. (büntető törvény a kihágásokról) 111. §-a és az 1878: 5. t.-cz. {büntető törvény a büntettek és vétségekről) 291. §-ának rendelkezéséhez képest büntetőjogi sanctio alá is esik.5 4 Utóbbi icŐLen mindjobban kezdik a jogtudomány egyik legújabb és legmodernebb hajtását, a személy-baleset-szavatossági jogot, nálunk is kultiválni. M< gjegyezzük azonban, hogy nem a tudományos Egyetem és a m. tudom. Akadémia kathedraés szoba-tudósai azoV, a kik fejlődő jogintézményünk ezen legújabb jelensége iránt érdeklődnek, hanem a gyakorlati jogélet emberei : törvényszékeink és íel ő biróságaink és kivált a m. kir. Curia tanúsítanak érdeklődést a sz. mély-baleseti jog ujabb fejleményei iránt. Erre enged következtetni a személyi baleset folytán támasztott kártérítési perekben közölt több elvi kijelentés. Érdekes a budapesti kir. törvényszék által hozott -és felsőbb fokon, valamint a m kir. Curia 2325/885. sz. határozatával indokainál fogva helybenhagyott Ítélet, mely az 1872: 8 t.-cz. 69. §, illetőleg az 1884: 17. t.-cz. (ipar-törvény) 114. §-a alapján alperesi gyárost azért marasztalta el a baleset folytán megbénult napszámosnő irányában 12.COO frt tőke utáni életjáradék fizetésében, mert alperes gyáros, noha a gyárában levő egy falépcsőnek rozzant állapotáról tudomással birt, ezen korhadt lépcsőn a nála alkalmazásban állott napszámosnőt egy nagyobb súlyú ládával a padlásra küldölte, ki is az oda vezető lépcsőről, midőn már a padláshoz közel ért, egy rozzant fok összeroppanása folytán alábukva lábát törte és ekként rendes ken) érkereseti foglalkozására alkalmatlanná vált. 5 Egy esetben a budapesti kir. törvényszék büntető osztálya hozott érdekes határozatot, a mely szerint egy vállalkozót ki a budai szőlőkbe vezető kocsiutat készítette, a btkv. 291. § ába ütköző emberölés vétsége miatt aiért itélt el 6 havi fogház és 400 frt pénzbüntetésre, mert be lőn igazolva, hogy az ő parancsára az utegyengetés végett szükségelt földanyag továbbítása nem felülről lefelé történő rendes ásatás segélyével, hanem akként lőn eszközölve, hogy a hegyoldalban fekvő földtömegek ekként felülről alá döntetvén, az ekként kiemelt földanyag azután továbbittatott. Ezen pus?tán a rendes kiadások apasztása végett kieszelt manipulatiónak azonVau emberélet is esett áldozatul. Mert ugyanis egy nagyobb mennyiségű aláásotföldanyag leszakadván egy ottan dolgozó munkást maga alá temetve, azt megfúlt lasztotta. A bíróság konstatálta, hogy a földpart leomlását és annak következtében aí i lető munkás megfuladását az okozta, hogy munkásai életének veszélyeztetésével az