Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)
1890/33 / 1. szám
A munkás-baleset-szavato.ssági jog ujabb fejleményei 81 Azidézett törvény-rendelkezések a személy-baleseti szavatossági jogigényeket illetőleg annyiban is birnak fontossággal, a mennyiben azon praejudicialis kérdés, vájjon a munkás megsérülése s illetve megöletése nem az ipar-rendészeti törvények illető rendelkezéseinek megszegéséből származott-e ? a büntető birőság által rendszerint ép ezen törvények alapján bírálandó el Az előadottak után nem fogadhatjuk el a szóban forgó kérdésre vonatkozólag azok véleményét, a kik azt vitatják, hogy a munkás-baleset-biztositási jogintézmény a munkas-baleset-szavato-:sági jogi intézményt fölöslegessé teszi 6 Mert, a mint az köztudomású tény, a biztosítás nem irányulhat a biztosítandó gazdasági érték maximumára, sőt még csak a valóban fenforgó tényleges materialis értékre (verum rei pretium) sem, hanem irányul általában csak a valódi érték közepén alóli átlagára. Valamint köztudomású azon további tény is, hogy az ép, életerős munkásban nemcsak a pénzével (különösen indirect adóval) adózó polgárt veszti el az állam és a község, nemcsak a család fentartójat a család, hanem elveszti ezen kivül az állam még a megölt vagy rokkanttá csonkult munkásban a pénzadóval felérő véradó-alapot is és elveszti benne a család az ő erkölcsi támaszát, ezt a semmiféle pénzértékkel nem aestimálható pretium affectíonis-t. Pedig ha valami, úgy leginkább csak a munkás-balesetszavatossági törvény azon jogintézmény, a mely a munkaadót munkásainak élete és testi épségének éberebb megóvására késztetni képes. Egész hadsereg az, mely évenkint a közgazdasági élet nagy csatasikjain életét vagy testi épségét elveszti ;7 miért is ezen jelenségnek ellensúlyozását fontos állami érdeknek is kell tekintenünk. A törvényhozás feladata nem csak abból áll, a minek azt a nagy-iparosok és biztosítási-társulatok saját látókörükben tekiütik, hogy a létküzdelemben már megsebesültek és elesettek s hozzáillető vállalkozó oly földmunkálati módozatot követett, melyhez ő, mint az ily eljárás veszélyességet ismerni tartozó és tényleg is ismerő szakember, csak «kapzsi haszonlesésből folyamodhatott.* (L. «Nemzet» 188Ó. febr. 23. sz. ^ Törvényszéki csarnok* rovatát). 6 L. D r. B e c k Hugónak «A munkások baleset elleni biztosításának törvény, hozási szabályozása* czimü értekezését, a «Magyar Igazságügy* XXIX. kötetében. 7 Az északamerikai vasutakon tavai történt balesetek statisztikájából kiemeljük a következő részleteket: 1887-ben az Egyesült-Államok vasutain 725,584.390 személy utazott, 28.371.359 utazóval több, mint a megelőző évben. A különböző okokra visszavezethető halálesetek száma 938, a sebesüléseké 3,539- A halottak közt 425 vasúti alkalmazott volt. Ugyancsak a vasutasokra esik a megsebesültek legnagyobb «záma : 2.010. Vasúti öszeütközés miatt csak nyolcz utas halt meg éi bJ.5 sebesült meg. Saját vigyázatlansága miatc meghalt 87 utas s megsebesült 727; azonkívül 205 embert, kik a vonat előtt átakartak menni a síneken, a vonat elgázolt ; hasonló okból 25 ember sebesült meg, 80 pedig mint öngyilkos zúzatta magát agyon a vas palya-szekerek által. Magyar Igazságügy 1890. XXXIII. 1. ^
