Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 1. szám

A munkás-baleset-szavatossági jog ujabb fejleményei 79 sértés okozta károkért szavatol, melyek a rendes üzletember gondosságával (quam quis rebus suis adhibere sólet) megelőzhetők nem voltak; mig a vaspálya üzem okozta baleseteket illetőleg a munkaadó a kellő szakképzettség mellett emberileg lehető gondosságra van kötelezve. A vonatkozó rendelkezés (i. §.) a következőképen intézkedik: «Ha valamely — habár a közforgalomnak még át nem adott — vaspályaüzemnél valaki életét veszíti, vagy testi sértést szenved, az ez által okozott károkért az illető vaspálya-vállalat felelős : ha csak be nem bizonyítja, hogy a halált, vagy a testi sértést elháríthatatlan esemény (vis major) vagy egy harmadik személy elháríthatatlan cselekménye, melyet a vaspályatársulat megakadályozni képes nem volt, vagy a megholtnak, illetőleg a sérültnek saját hibája okoz'a.> Emlitésre méltó, hogy a német judicatura, a lex Aquilia jogelvére támaszkodva, már évtizedekkel a «Haftpflicht-Gesetz» életbelépte előtt is mint ius aequumot alkalmazta annak főbb alapelveit. így P °- a braunschweigi főtörvényszék 1856. január 10-iki Ítéletével egy vaspálya-társulatot a következő megokolással marasztalt el: «Die Grundsatze der ltx Aquilia iinden nicht alléin auf das unmittelbar scha'dliche T h u n, sondern auch auf Versaumnisse Anwendung stb. Die Beklagte könnte sich daher den Folgen des an sich rechtswidrigen Versáumnisses nur dann eütziehen, wenn sie darzuthua vermöchte, dass entweder die Unterlassung in einem unvermeidlichen Zufall ihren Grund habe, odcr dass der Schaden durch daseigene Verschulden des Klágers herbeigelührt wurde stb.» (L. K a h, «Das Haftprlichtgesetz», Manheim & Strassburg 1874. *53- lap.)A tübingeni egyetem jogi kara 1858-ban egy hozzá intézett kérdésben ezen jogi véleményt adta : «Die Eisenbahnveiwaltung hat auch in dem Falle, wean die Klage wegen Körpetverletzung als actio legis Aquiliae angestellt wird, abweichend von der sonst geltenden Regei, ihre Nichtschuld zu bevveisen. stb Denn wollte maa dem letzteren die Beweislast auflegen, so hiesse das seine Klage in den meisten Fállen erfolglos machen.* (L. Kah, imént idézett müvének 165. lapj.). A most idézett 1874 : 18. t.-cz. i. §. szerint, a mint ép láttuk, nem csak az anyagi, hanem az alaki jog tekintetében is lényegesen kedvezőbb a gyári és nagyipari üzem körében okozott baleseteket illetőleg a mnnka telep főnökének állása, mint a vaspálya-üzemnél, a mennyiben a balesetre vonatkozólag az első bizonyitas terhe (onus probandi) nem a gyáros vagy bányabirtokos munkaadót, hanem igény támasztó megsérült munkását és illetve az életet, testi vagy elmebeli épségét vesztett munkás legközelebbi hozzátartozóit terheli (ha t. i. ezek mint örökösök vagy gyámok illetőleg gondnokok igényt támasztani kivánnak). Az előadottak után azt látjuk, hogy a német birod. «Hafcpflicht»-törvény 2. § a inkább a római lex Aquiliának felel meg, mig az emiitett törvény i. §-a az ujabb nagyipari illetőleg vaspályaüzemi fejlődmények által, annak sajátosságához képest érlelt ujabbjogfejlést képez. A «Haftpflicht-Gesetz» többször emiitett 2. g-a, mint már emiitettük, elterőleg a vasúti balesetre vonatkozó rendelkezéstói, a