Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)
1890/33 / 1. szám
Az olasz uj büntetőtörvénykönyv 1* • Büntetendő cselekményt (reato) c;ak azon cselekvés (azione) vagy mulasztás képez, melyet a törvény kifejezetten annak nyilvánít. A bünte'endő cselekmények bűntettekre (delitti) és kihágásokra oszlanak; E § a törvényben a következő szövegezést nyerte : «Senki sem büntethető oly tett (fatto) miatt, melyet a törvény kifejezetten bünt. cselekménynek nem nyilvánit, sem nem büntethető oly büntetéssel, melyet a törvény meg nem állapított*. A második bekezdés változatlan. A javaslatról az olasz igazságügyminiszter elé terjesztett véleményünkben az i. § ra vonatkozólag épen azt jegyeztük meg, vájjon nem lehetne-e a cselekvés és mulasztás helyett az objectiv jelentőségű «fatto* szót alkalmazni, a mely jobban fejezi ki a reatumnak ugy positiv mint negatív elemeit; jobban megfelel a legújabb büntetőrvényeknek, a melyek mondhatni kivétel nélkül, az objectiv kifejezésnek adnak elsőbbséget; s talán jobban megfelelne a mai büntetőjog azon alapelvének is, mely szerint az emberi magatartás a büntetőtörvényt nem Önmagáért, hanem causalitásaért érdekli. A 2. §. a büntetőtörvény időbeni hatályáról intézkedik. <Senki sem büntethető oly tett miatt, mely annak elkövetésekor érvényben volt törvény szerint büntetendő cselekményt nem képezett. Senki sem büntethető oly tett miatt, mely egy későbbi törvény szerint bünte1endő cselekményt nem képez ; s büntető Ítélet esetében, annak végrehajtása s büntető hatályai megszűnnek. Ha a büntetendő cselekmény elkövetésekor fennállott törvény és a későbbi törvények különbözők, azon törvény alkalmazandó, a mely a terheltre kedvezőbb intézkedéseket tartalmaz » A javaslat szerint a későbbi enyhébb törvény a jogérvényes ítélettel eldöntött ügyekre akkor is kiterjedt, ha az uj törvény szerint enyhébb büntetési nem vagy büntetési tétel volna alkalmazandó. Ezen intézkedést, gyakorlati kivihetlensége miatt, a törvény helyesen mellőzi, s az enyhébb törvény visszaható erejét a jogérvényesen eldöntött ügyekre csak azon esetre tartja fenn, ha a büntető Ítélet tárgyát képezett cselekmény a későbbi törvény szerint nem büntetendő cselekmény. A 3. §. a belföldön, a 4—8. §§. a külföldön elkövetett büntetendő cselekményekre vonatkoznak. Az első tekintetben a törvény annyiban tér el a javaslattól, hogy mig ez utóbbi factiltativnak jelentette ki a bűnvádi eljárás megindítását azon külföldi ellen, a kinek belföldön elkövetett cselekménye miatt a külföldön ítélet hozatott: a tör/ény ezen •esetben a bűnvádi eljárás megindítását az igazságügyminiszter kívánságától (richiesta) teszi függővé.1 1 A fejezet egyéb helyein is megelégedett a javaslat annak kijelentésé/el, hogy a bűnvádi eljárás facultativ. Mi véleményünkben szükségesnek mondottuk a közegnek kijelölését, kitől az elhatározás függjön, s erre hazai btkvünk 9. §-ának mintájára az igazságügyminisztert tartottuk legilletékesebbnek.