Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 1. szám

66 Dr. Kiss Mór egyike a leghelyteleiíebbeknek, melyek valaha felmerültek* (3 I). Ő világosan kiemeli, hogy a római jogászok teljességgel semmiféle különbséget sem láttak az u. n. eredeti és származékos bírtok között; az egész megkülönböztetés nem egyéb «Unding»-nél,12: mert hisz például a kézi-zálog-hitelező annyira nem kivételesen, hanem fogalmilag* tekintendő birtokosnak, hogy ép a tulajdonos az, ki az ő engedélyét kikérni kénytelen, ha a dologgal rendelkezni akar. Az animus domini-ra (rem s i b i habendi) nézve pedig: Pfeifer egyenesen azt mondja: «Mir wird von Allém dem so dumm, als ging mir ein Mühlrad im Kopfe herum. Kann mann denn auch fremdes Eigenthum an einer Sache ausüben ? Wohl kann man das Eigenthum an einer fremden Sache ausüben — aber was fremdes resp. eigenes Eigenthum an einer Sache ausüben bedeuten soll,. das kann ich mir nicht vorstellen. »13 Ám. hogy mily merev visszautasításra találtak ezek az állitások, ennek jellemzéséül legyen elég néhány megjegyzést ideiktatni, melyek Pf. értekezését érték. Mert még azok is, kik nem érték be egyszerűen szerző «féktelen, sőt szemtelen irásmodorának»14 megrovásával, hanem az ő egyes állitásait komoly bírálat tárgyává tették — így RudorfT, Savigny műve 7-ik kiadásának toldalékában — nem fojthatnak el olyan megjegyzéseket, melyek szerint: «csak csodálni lehet oly iró merészségét vagy ártatlanságát, ki nem félvén a hiúság vádjától, ily határozottsággal merészkedik föllépni*. És ha Pfeifer fejét zúgni érzé az animus domini meghatározásától, ugy RudorfT szerint az ily «sajnálatos lelki állapot föllépése» nem meglepő olyan embernél, ki nem képes élesebben gondolkozni.15 Pfeifer kritikája tehát épen semmi nyomot sem hagyott maga után. Egyébként pedig a birtok ujabb dogmatörténete tényleg csupán Savigny constructiójának körülírására és javítgatására szorítkozott. És itt mindjárt fölötte érdekes S chröter16 javítási kísérlete, kiről bízvást elmondhatni, hogy «királypartibb akar lenni magánál a királynál*. Mint láttuk, maga Sivigny kényszerítve érezte magát a származékos birtok eseteit, szemben a birtok eredeti fogalmával, a tételes jog által létesített anomáliáknak nyilvánítani, mert az eredeti birtok animus domini-ja azoknál fölmondta a szolgálatot. Schroter azonban már annyira megy az animus domini12 V. ö. id. m 69., 76. és 89. 1. 13 Id. m. 65. 1. 14 «Zügellose, ja unverschámte Schreibart.» 15 Ezekre nézve 1. Savigny, Besitz, a 7-ik kiadás «Anhang»jának 540. és. 602. 1. 16 «Über den abgeleiteten Besitz* cz. ért. A Linde-féle Ztitschrift II. köt. 233 — 269. 1.