Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 1. szám

A birtokosi akarat 67 hoz való ragaszkodásában, hogy ezt még a származékos birtok ama négy esetében is meglevőnek állítja. Mi több, itt sem áll meg, hanem még egy ötödik ilyen esetet (superficiarius) is vesz föl. Ezzel épp ellenkező álláspontra helyezkedett Warnköni g,17 ki az animus dominit még az «eredeti» birtoknál is mellőzi és e helyett egy tágabb körű animus possidendi-t vesz föl, mely a származékos birtok négy esetét is kényelmesen befogadhatja. Az animus possidendi pedig, szerinte, mindenkinél előfordul, «a ki nem akar alieno nomine possiderc». Ugyanilyen irányban tett kísérletet G u y e t18 is, ki azonban az animus dominit nem, mint Warnkönig, csak nemlegesen, hanem positive is igyekezett körülirni. K meghatározás szerint pedig az animus possidendi = a szándék valamely a dologra vonatkozó jogi viszony gyakorlására; azt tehát nem szabad csupán a tulajdonra szorítani. Savigny formulázását Len z19 is megtámadta, ki a származékos birtokot sem a birtokosi akarat, sem az átruházhatóság tekintetében nem ismeri el anomáliának. A többi irók nagyjában változatlanul átvették Savigny constructióját. Mert nem láthatunk ujabb formulazási kísérleteket azok föllépésében, kiknek ellenvetései inkább csak a származékos birtoknak külön terminologicus megjelölése ellen irányulnak.20 Hasonlót kell mondanunk azokról is, kik egészben véve Savigny constructióját veszik alapul, csakhogy a származékos birtoknak Savigny által megjelölt esetei mellé még másokat is fölvesznek.21 Az elörebocsátottakkal, ugy hiszem, eléggé jelezve van, hogy mily körben mozgott a birtokosi akarat dogmatörténete. Látható, hogy valójában mennyire ártatlan volt az az oppositio, mely Savigny constructiója ellen keletkezett és hogy még az is mily kis téren hódított. Savigny formulázása, a maga eredeti mivoltában, uralkodó 17 €Über die richtige Begriffsbestimmung des animus possidendi», Arch. f civ. Praxis 1830. 169 —180. 1. 18 Abhandlungen Nr. 6. és «Noch einige Bemerkungen über den animus possidendi, Linde-féle Zeitschr. IV. 361—381. 19 Das Recht des Besitzes und seine Grundlagen. 18Ó0. (104. 1.) 20 így már Rosshirt (Zur Lehre vom Besitz, Archív, f. d. civ. Prax. VIII. k. 9-11. 1.) Szerinte, a Savigny-féle négy esetet, ugyan abnormitásoknak kell elismerni, melyek általánosítást nem engednek meg, ugy de ezek megjelölésénél minden műkifejezést kerülni kell. Lényegileg ez az álláspontja Sintenisnek is (Beitráge zur Lehre vom jur. Besitz, Linde-féle Zeitschr. VII. 223 — 273. és 414. és k, 1.) 21 így péld. Bru ns is id. m. 2. §-ban.