Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 1. szám

A birtokosi akarat 65 Van ismét két eset, melyekben a detentio részint a birtokkal, részint a nélkül ruháztatik át. Ide tartoznak a depositum és precearium. Előbbinél a detentio átruházása rendszerint nincs birtokkal egybekötve. Kivételesen azonban egyetlen esetben mégis előfordulhat, hogy a detentióval birtok megy át. Ha t. i. a dolog tulajdoni per alatt áll és azt a felek ennek tartamára egy harmad k személynél letéteményezik (sequester). Ezen esetben a felek kifejezetten megállapithatják, hogy az emiitett harmadik személy birtokot nyerjen (hogy t. i. ez által minden eddigi elbirtoklás megszakittassék) és ez az egyetlen e.>et, melyben a depositum a birtok megváltozásával jár. A precariumnál ép fordítva van a dolog. Ennél is részint birtok, részint puszta detentio ruháztatik át. de az előbbi a szabály, ugy hogy a detentio csakis a felek különös kikötése a lapján fordulhat elő. Hogy itt a birtokátruházás képezi a szabályt, ennek oka abban tejlik, hogy az a tulajdonosnak (rogatusj mit sem árt. Az ő elbirtoklásra vezető birtoka ugyanis accessio possessionis utján folytatást nyer és neki az elidegenített birtok visszaszerzésére még egy különös interdictum recuperandae possessionís is rendelkezésére áll.1" íme Savigny meghatározása a birtokról. A posessio tehát =. detentio -f- animus domini (rem sibi habendi). Az a szabály, melylyel szemben a származékos birtok négy esete csak mint a positiv jog által megállapított sin<nilaritasok, anomáliák vehetők tekintetbe. II. A birtoklási akaratdogma története Savigny után. Hogy a birtok megkülönböztető sajátsága a birtokosi akaratban rejlik, e tétel oly határozott uralomra jutott, hogy az kezdettől togva örökre megalapított, változhatatlan dogmának tünt fel. Eltekintve a fönnebb már érintett és méltatott Dernburg és Mandry-féle fejtegetésektől: egyetlen egy nyilatkozat merült föl, mely bár részben teljesen elhibázott alapon — de mégis oly kételyeket hangoztatott, melyeknek helyes tovabbfüzése mellett lehetetlen lett volna az uralkodó felfogas kiindulás pontjának elhibázott voltát fel nem ismerni. De ez a felszólalás nem hogy a legkisebb hatást idézte volna elő, hanem ellenkezőleg, mint valami elítélendő tévtan valóságos merényletnek tekintetett. Ertem Pfeifer11 dolgozatát, ki szerint : «Savigny elmélete 10 Ezekre nézve 1. bavigny iá, m. 24- 25 §§. 11 <Was isc und gilt im rom. Rech:e der Besitz ? Eine Abhaudlung gerichtet gegen die von Savignysche Doctrin über das Recht des Besitzes* (1840). 5