Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 1. szám

<6o Dr. Kiss Mór küli ügyvivő bi rt o k o s n ak avagy d e t e n t or n a k tekintendő-e ? nem habozik kijelenteni, hogy a leghelytelenebb gyakorlati következmények elkerülése szükségkép megkívánja, hogy a fölhozott esetekben valódi birtok vétessék fel. Birtokosnak dekretáltatik tehát olyan személy, ki «alieno nomine possidet*. Nem világos kijelentése-e ez annak, hogy az «animus» ezen esetekben határozottan fölmondotta azt a szolgálatot, melynek' teljesítése nélkül erősen kétségessé válik létjogosultsága. De ez a mementó hatástalanul hangzott el. Hisz az, kitől eredett, maga sem akart tovább menni és az animus üdvös voltában kételkedni: az eredmény nála is a mindenható animusnak egy ujabb és az ellenmondást látszólag elenyésztető oly körülírása volt, melylyel a becsületes találó és a megbízás nélküli ügyvivő birtokosi minősége valahogyan mégis csak összhangba hozható. Mandryn kívül még Dernburg3 emelt ki olyan szempontokat, melyek az uralkodó elmélet csalhatatlanságe ellen nyomós kételyeket hoztak fölszinre. S itt nem csak arra a küzdelemre czélzok, melyet, mint mások előtte,4 ugy Dernburg is a Savigny «abgeltiteter Besitz»-je ellen, de már egészen más szempontcfk alapján folytat. Mert Dernburg nem habozik a származékos birtokot is mesterkélt és a források előtt idegen jogi constructiónak nyilvánítani. Ám egyenesen az animus létjogosultsága ellen irányul az az állítása, hogy a birtokosi akarat fon vagy fon nem forgása, in concr-etoa rómaiak által főképen (vorzugsweise) a c a u s a possessionis alapján biraltatott el, a mi más szavakkal azt teszi, hogy a birtok tényálladékának bizonyításánál az «animus», a causa possessionis által igazolható. Hát mi egyéb ez, mint annak kijelentése, hogy azon kérdés: vájjon egy adott esetben birtok vagy detentio forog-e fon, csak a papíron fordul meg a birtokosi akaraton, a perbeli bizonyításnál azonban a causa lép előtérbe! Nagyon mélyreható ellenvetés volt ez az uralkodó tan létjogosultsága ellen. Az canimus* uralma azonban a legparányibb mértékben sem ingott meg. Nem ingott meg pedig azon egyszerű okból, mert, mint látszik, maga Dernburg is távol maradt attól, hogy jelzett nyilatkozata teljes horderejét átgondolja, Az meg egyáltalán eszébe sem jutott, hogy a jelentéktelen jegyzetkébe illesztett néhány sornyi, de mély értelmű kijelentés következményeit is levonja. Az «animus» háborítatlanul gyakorolhatta tehát azt az uralmat, mely ellen Savigny ideje óta még gondolatban sem mert föllázadni senki. A német, a franczia irodalom kivétel nélkül meghódolt az 3 Entwickl. u. Begriff des jur. Besitzes des röm. Rechts, és Pandekten I. 179 ^5 k. §§-okban. 4 L. alább II. alatt.