Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 1. szám

A birtokosi akarat 59 tartották és a figyelmet a békés, csöndes állapotok productumaitól, a magánjog kérdéseitől is elvonták. De a politikai mozgalmak lezajlása után annál inkább előtérbe került e könyv. És méltán. A 8 fejezetre osztott műnek egyetlen fejezete Van a tiszta római jognak szentelve. A többi a birtokvédelmi eszközök továbbfejlődésével foglalkozik a rómaiak idejétől egész az ujabb magánjogi törvényhozásokig. Ritka gond és szorgalommal, bámulatos* tudományos apparátussal van itt a birtokdogma történelmének egész fejlődési menete feltüntetve. Nyomról-nyomra kiséri Brunsazt az átalakulást melyen a római possessorius védelmi eszközök az idők folyamában keresztül mentek és az a kutatás, melyet ő e tekintetben keresztülvitt, örök becset biztosit könyvének. Bruns a zavaros, kusza, elvtelen közép- és ujabbkori fejlődés feltárása után, a bölcseletben látja a kivezető utat. És «a birtokjog philosophiaja*, szerinte, szükségkép az animus dominira, a Savignyféle római jogi elvre vezet vissza, melynek alapja tehát nemcsak a római jog, hanem «a dolog természete.» Savigny megírta a a birtok római jogi doctrináját, Bruns tovább kisérte azt másfél évezredes pályafutásán és végeredményben a Savigny-féle birtokfogalom bölcseimi apológiáját adja. A másik mű, mely a birtokirodalom e két, egymást bensőleg* kiegészítő, kimagasló terméke mellett mindjárt első megjelenésekor (1868) nagy feltűnést keltett és reformatorius szellemével nagy események hírnöke gyanánt jelentkezett: J h e r i n g-nek «Über den Grund des Besitzschutzes* cz. értekezése. Jhering itt csak a birtokvédelem jogalapját mutatja ki és ezzel egyelőre a Savigny-féle birtoktannak csak egy oly pontja ellen irányozta támadását, mely már azelőtt is élénk, talán a legélénkebb vitatás tárgya volt. Hisz csakis a nevezetesebb elméletek megalkotóiról szólva: Gans, Puchta. Rudorff, Huschke, Bruns, mindannyian ellentétbe helyezkedtek e részben Savignyval. De Savigny alkotásának két alaposzlopa: a birtoknak az animus-ra alapított meghatározása és a Savigny monographiájával inaugurált diadalmas irány, sértetlenül kerültek ki a küzdelemből. Jhering említett könyvének megjelenére óta pedig mindössze két oly nyilatkozattal találkozhatunk, melyek — ha kiindulási pontul használtatnak fel további következmények levonására — komoly aggodalmakat foglalnak magukban a «birtokosi akarat* ellen, de a melyek ennek eddigelé gyakorolt korlátlan uralmat távolról sem ingatták meg. Mandry, a tübingeni egyetem jeles romanistája, felvetvén2 azt a kérdést, hogy a ^becsületes megtaláló* és a megbízás nél2 Archív für civilist. Praxis 63. k. (1880.) I. és k. 1.