Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 1. szám

58 Dr. Kiss Mór Hogy milyen jelentőség jutott ezen, mint szerzője nevezé, «civilistische Abhandlung»-nak osztályrészéül, ezt külsőleg is tanusitja a magánjogi monographikus irodalom terén majdnem páratlan azon jelenség, hogy ez a dolgozat hét kiadást ért, daczára annak, hogy a főbb európai nyelvekre is átültették. Egyenesen páratlannak nevezhető azonban a jogtudományi irodalom terén az a mozgalom, melyet ez a mű előidézett. Alig van e könyvnek egyetlen sora, melyet az idők folyamában, kisebb-nagyobb alapossággal, majd több majd kevesebb sikerrel meg ne támadtak volna. Az ujabb birtokirodalom, kevés kivétellel, mondhatni alig tett egyebet, mint hogy Savigny könyvét korrigálta. És az eredmény kétségtelenül a mellett tanúskodik, hogy Savigny birtoktanának tételei közül a legnagyobb rész nem volt képes magát föntartani. És mégis! Savigny könyve, az el nem vitatható vereség daczára, e g ész napjainkig alapvető munka maradott. Miben rejlik ezen látszólagos ellenmondás magyarázata. Két körülményben, melyeknek mindegyike magában is elegendő lett volna, hogy Savigny könyvének uralmát biztositsa. Az egyik az, hogy a birtoknak az a meghatározása, melynek létjogosultságát egész Jhering legújabb föllépéséig lényegileg soha senki sem támadta meg, a tényleges hatalom és birtokosi akarat kombinálása, — tehát az egész tan gerinczoszlopa — az ő nevéhez fűződik. A másik az, hogy e könyv honosította meg valójában tudományunk művelői részére azt az irányt, mely azóta — nincs túlzás a kifejezésben — korlátlan uralomra tett szert. A Savigny birtokelmélete ellen oly fáradhatlan kitartással folytatott apró csatározások, tehát az egyes tekintetben kivívott nagyszámú sikerek daczára sem ingatták meg alapjában azt positiót, melyet az ő műve elejétől kezdve elfoglalt. Önálló és nagy jelentőségre pedig a kérdésre vonatkozó és a Savigny «Das Recht des Besitzes»-jének első megjelenése óta százat megközelítő dolgozatok közül, Savigny könyve mellett, mindössze két mű tudott szert tenni, melyek közüjj^ az egyik az övét sok tekintetben kiegészíti, a másik pedig ugyancsak a birtok jogvédelmének alapjára vonatkozó újonnan megalapított elmélettel lépett a küzdő térre, de már előre jelzé azt a végveszélylyel fenyegető támadást, mely Savigny alkotásának eddig sértetlenül maradt alaposzlopait is sámsoni erővel fogja megingatni. Az előbbi: B r u n s-nak «Das Recht des Besitzes im Mittelaltér und in der Gegenwart* czimű könyve. Több év telt el e mű megjelenése után, a nélkül hogy azt jóformán észrevették volna; a minek oka kétségtelenül abban rejlik, hogy megjelenése az emlékezetes 1848-ik évre esett, mikor a politikai mozgalmak a kedélyeket európaszerte forrongásban