Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 1. szám

A birtokosi akarat/ Dr. KISS MÓR kolozsvári egyet, tanártól. (Elfő közlemény.) Kevés doctrina létezik az összes jogtudományok terén, melynek irodalma vetekedhetnék a birtokéval. Ha valaki fáradságot venne magának összeszámítani azon, tisztán e kérdéssel, avagy ennek egyes részleteivel foglalkozó önálló műveket, értekezéseket és tanulmányokat, melyek az idők folyamában egymást követték, bámulattal szemlélné ezt a hatalmas tömeget. De nemcsak az óriási mennyiség az, mi a birtok dogmatörténetének tanulmányozásánál meglepetést szül. Senki sem csodálkozik azon, ha a politikai tudomány egyes nagy kérdéseinek tárgyalásánál a vita árjában néha a szenvedély hullámai is magasra csapkodnak. De ugyan ki várná ezt a birtok tanának tudományos tárgyalásánál ? Pedig a vita heve itt néha az orkán erejével tört ki. Az a kérdés például, hogy önmagában jog-e a birtok avagy puszta tény1 és más ehhez hasonlók, valóban heves összeütközés előidézői voltak. Bármily nagy azonban a birtok doctrinájával foglalkozó azon fejtegetések száma, melyek a glossatoroktól egész napjainkig terjedő időt majdnem szakadatlan sorozatban töltik be, a kérdés rengeteg irodalmának köréből mint lángoszlop emelkedik ki egy a jelen század elején megjelent mű, mely nemcsak a birtok tanának modern elméletét alapította meg, hanem egyúttal korszakos fordulópontot jelent a tudomány művelésének iránya tekintetében is. E mű : S a v i g n y «Das Recht des Besitzes» czimű könyve. * Jhering: Der Besitzwille. Zugleich eine Kritik der herrschenden juristischen Methode Jena. Gustav Fischer. 1889. 1 Nem tartom érdektelennek e helyen fölemlíteni, mit 1879 őszén Wiodscheidtól Lipcsében hallottam elbeszélni, ki ép azon időben volt a berlini egyetem hallgatója, midőn ott Savigny és Gans római jogot tanítottak. Savigny azt hirdette tanítványai előtt, hogy a birtok önmagában nem egyéb puszta factumnál. Szenvedélyesen ostromolta e felfogást a szomszédos tanteremben Gans. S a mesterek heve oly lázas izgatottságba hozta hallgatóikat, hogy ezek elhagyván a tantermet, ifjúi szenvedélyüktől elvakítva, a tettlegességek terére vitték át a vitát, oly térre, mely szintén nem bizonyult alkalmasnak a kérdés végleges eldöntésére, mert az tudvalevőleg később sem hagyta a tudósokat pihenni