Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)
1890/33 / 1. szám
40 Dr. Sipőcz László való leltározás, az örökségnek az önjogu örököstől biztosítás czéljából elvonása vagy zár alá helyezése, hagyatéki gondnoknak kinevezése és a hagyaték birói átadása a nyugvó örökség elismerését feltételezi, tényleg az ipso iure örökösödés elvévei ellenkező álláspontra helyezkedvén, ma már nálunk minden esetre gyökeresebb ujitás volna az ipso iure örökösödés elveinek megfelelóleg örökösödési jogunkat és örökösödési eljárásunkat átalakítani, mint inkább feláldozni örökösödési jogunk azon elvét, melyet gyakorlatilag szívesen eddig sem alkalmaztunk. Mert az «ipso iure*Örökösödés elvének fentartásával be kellene hoznunk a jogbiztonság érdekében» azt az elvet is, hogy az örökös, ha nem utasítja vissza kifejezetten az örökséget vagy nem élt a leltár jogkedvezményével, feltétlenül felelős legyen az örökhagyó hitelezőinek éshagyományosainak, holott jelenleg csak az örökség erejéig felelős,, s annak bizonyítása, hogy mit örökölt, a hitelezőt terheli. Viszonyaink között, bármennyire lehessen is elméletileg kifogásolni, tehát nagyon helyesnek tartom, hogy a törvényjavaslat az. örökség megszerzését annak elfogadásától feltételezi. Ezen elv folyománya: hogy az, a ki a hagyatéki eljárássorán szabályszerű megidézés vagy felni vás daczára az örökség elfogadása iránt kellő időben nem nyilatkozik, a hagyatéki eljárás során az örökséget visszautasitónak tekintendő (385. § ). Ezzel meg fog szűnni a jelenlegi eljárás azon egyik főhiánya, hogy némely örökös a hagyaték tárgyalására, ismételt idézések daczára meg nem jelenvén : a hagyatéki eljárás befejezését majdnem végnélkül gátolhatja, bár örökösödni nem is akar; és ugy az örökhagyómint a maga hitelezőinek, vagy örököstársainak, utóörököseinek vagy az örökhagyó hagyományosainak jogaik biztosítását és érvényesítését kénye-kedve szerint megnehezítheti. Az öröklési törvényjavaslat e szabály következetes alkalmazása czéljából azonban czélszerütlen, s adott körülmények közt felette igazságtalanná válható rendelkezést is tervez. Nevezetesen a 385. §. második bekezdésében kimondja, hogy azon ismeretlen helyen távollevő vagy egyátalán ismeretlen örökös is, a ki hirdetményt felhívásra egy év alatt a hagyatéki bíróságnál nem jelentkezik, szintén az örökséget visszautasitónak tekintendő. Az Örökség visszautasításának következménye az, hogy a megürült örökség vagy örökrész a folytatólag hivatott örökösre száll, kivel szemben az elfogadás iránt kellő időben nem nyilatkozó örökösnek csak az a joga van, hogy az örökösödési igazolványt nyert Örökös ellen öröklési jogát az elévülési határidő alatt érvényesítheti. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy nem látom szabatosan, minden kételyt kizáró módon megállapítottnak, vájjon a 386. §. utolsó bekezdésének azon rendelkezése, hogy az a kérdés, hogy a megürült örökrész: kit illessen, ugy Ítélendő meg, mintha az előbb hivatott örökös az.