Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 1. szám

Észrevételek a hagyatéki eljárásról szóló törvényjavaslat-tervezetre 41 örökhagyó halálakor már nem élt volna, alkalmazható-e az örökséget visszautasító vagy visszautasitónak vélelmezendő örökösre is ? Nem találom e kérdést megoldottnak még a távollevő nem nyilatkozó örökösre sem, — bar a 460. §. kifejezetten mondja, hogy az, a ki ismeretlen helyen távol van és a hagyatéki birósag által kitűzött hirdetményi felhívásra egy év alatt nem jelentkezik, az őt illető örökösödés tekintetében élőnek nem vélelmeztetik s halálát bizonyitani nem kell. S ha ezen, azon körülmény által is támasztott kétely, hogy mig a végrendeleti vagy szerződési öröklés esetében a törvényjavaslat 380 §a a visszautasítás következtében megürült örökrész háramlása tekintetében részletes rendelkezéseket tartalmaz, a 386. §-ból hiányzik annak határozott kijelentése, hogy az kifejezetten a törvényes örökösödés esetére és kizárólag erre alkalmazható alapos: akkor a távollevőre nézve tervezett rendelkezésnek az a következménye is lehet, hogy nem lévén reá, alkalmazható, a 378. §., melynél fogva azon esetre, ha az örökös meghal, mielőtt a megnyílt örökség elfogadása iránt nyilatkozott volna, örökösei vannak jogosítva, az örökséget elfogadni : a távollevő saját örökösei, az örökhagyó többi örököse javára elesnének a távollevőt illető örökségtől, vagyis, ha valaki távolléte vagy eltűnése miatt az egyévi határidő alatt a: örökséget el nem fogadhatná, elhagyott gyermekei és hitvese nem lépnének az. eltűnt családfő örökébe, hanem elvinnék előlük az eltüntet illető örökséget vagy örökrészt nemcsak végrendeleti vagy szerződési, hanem törvényes örökösödés esetében is az örökhagyó többi örökösei. Feltéve azonban, hogy ezen aggály nem is volna alapos, e rendelkezés nem igazságos és nem célszerű Ha valaki elhagyja otthonát készakarva vagy oda vissza nem tér, mert valami baj érte : hátrahagyott csaladja a körülményekhez képest gyakran igen hosszú ideig kénytelen várni — t. i. a holttányilvánitás feltételei beálltáig — mig gondnoki kezelés alá jutott vagyonát mint örökséget magának megszerezheti; de ahhoz a vagyonhoz, mi reá örökségkép jutott volna, vagy már az egyévi határidő lejartával hozzájutna, vagy ha a visszautasítás következményére nézve felvetett aggályom alapos volna, azt az eltűnt örököstársai vagy helyettesitett örökösei javára egészen el is veszthetné. Véleményem szerint az igázságügyi bizottságnak e pontra vonatkozó azon indokolása, hogy ez nem teljes jogvesztés, mert a 20 évi elévülési idő alatt jogát a visszatért távollevő vagy jogutódai érvényesíthetik, a rendelkezés roppant horderejével szemben nagyon gyenge. Igen sok esetben már hire-hamva sem lesz az örökségnek : elköltötte már az, a ki megkapta, mit ér neki a jog, ha hiába érvényesíti ? Hasonló állásponton alít ugyan némileg már a kormányjavaslat is (463. §.), de mégis azzal a különbséggel, hogy a távollevő részére a hirdetményi egyévi határidő lejártával gondnokot rendelt, kinek kötelességévé tette a távollevő hollétét