Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 4. szám - Laboulaye. H. Wallon beszéde, mondatott az Académie des Inscriptions et Belles-Lettres ülésében 1887 november 18-dikán. Első közlemény

Laboulaye 347 lekvési függetlenséget, a melylyel még holnap is igazgathatja Francziaországot, s a mely nélkül nincsen kormányzás ?» Másra vart ez a feladat. Laboulaye nem akarta látni ezt az eshetőséget; ő az alkotmányt ugy vette szemügyre, a mint tervezték, egyetlen gyülekezettel és végrehajtó hatalommal, melyet a gyülekezet nevez ki, s mely ettől függ. O eme kettős gépezetnek csak szabályos működését vette tekintetbe és megjósolta a viszálkodásokat: «Kérdek, így szól, minden őszinte embert, meri-e tagadni, hogy Lamenaisnek vagy a bizottságnak javaslata szerint rövid idő alatt összeütközés támadhat a gyülekezet és az elnök között, (nem szólok arról az esetről, hogy trónkövetelőt választanának az elnökségre) ; felhívom arra is, hogy mondjon módot, mikép lehet [ezen bonyodalmak között meggátolni a robbanást, mely vagy az elnökséget, vagy a törvényhozó gyülekezetet fogja megsemmisíteni, mert ama , végzetes válságban minden egy kiszámíthatatlan elemtől fog függeni, a közvéleménytől.*5 Laboulaye 1849-ben nem volt a törvényhozó testület tagja, a mint nem volt az alkotmányadó gyülekezeté 1848-ban; de 1849ber. szószék hiányában, tanszéke volt: az összehasonlító törvényhozás tanszéke a Collége de France-ban. A collegium és a politikai s erkölcsi tudományok akadémiájának ajánlatara nevezték ki oda márczius 20-ikán. Előadásának tárgyául 1850-ben azt a thémát választotta, melyet legidőszerűbbnek tartott : Az amerikai Egyesült Államok alkotmányának történetét;* 185 i-ben pedig : A franczia törvényhozás történetét a forradalom alatt. Lehetett-e akkoriban a közönségnek érdekesebb párhuzamot mutatni, mint egyrészt Amerika, másrészt Francziaország ujjászületési munkaját ! Az 1848-iki gyűlés nem követte tanácsait és Louis Napoléon herczegnek elnökké választása fenyegetőbbé tette a veszélyt, melyet ő előre jelezett. 1851-ben kétségtelenné lőn, hogy az alkotmány ha nem módosittatik, a legnagyobb veszélyeknek nez elébe. De maga az alkotmány alig teljesíthető feltételekhez kötötte a revisiót. Laboulaye egy ujabb röpiratban «Levelek egy barátomhoz* c/.im alatt, az alkotmány revidiálásáról értekezik. Tagtársunk, ki mestere lett az apológiának, igy kezdi értekezését : «Egy régi könyvben, a melynek czimét elfelejtettem, olvastam egy leány történetét, kit férjhez adni készültek. Az anya oda igérte, az apa oda adta, a család ünnepelte az óhajtott frigyet ; el volt intézve, el volt döntve, meg volt állapítva minden. Mikor a papra került a sor, ki szokás szerint kérdezé a menyasszonytól, hogy elfogadja-e a neki szánt férjet, a leány felelt: «Becsületes ember, ön az első, kinek eszébe jut ezt kérdezni tőlem.* És nem fogadta el. 5 Considérations sur la Constitution, 70. 1. 6 1850-ben a Revue de législation (uj folyam I. k. 225. 1.) Kiadta ezen előadás leczkéjét : Locke, législateur de la Caroline. 25*