Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 4. szám - Laboulaye. H. Wallon beszéde, mondatott az Académie des Inscriptions et Belles-Lettres ülésében 1887 november 18-dikán. Első közlemény

346 Laboulaye támadásokat intéztek a Concordatum organikus czikkei ellen, a Revue de législation-h&nS hosszú közleményt irt az Állam és az Egyház viszonyáról, a két hatalom függetlenségének nevében védelmezvén e czikkelyeket s elutasítván az elválás gondolatát, melyet később elfogadott, de meglátjuk minő feltételek mellett. Ilynemű kérdések és sürgetőbb megoldásra váró problémák voltak napirenden, mikor az 1848-iki forradalom kitört; Laboulaye mindenikhez teljes szakavatottsággal tudott hozzászólani. Nemcsak Németországot tanulmányozta volt, hová 1840-ben Cousin megbízásából utazott ; Amerikával is foglalkozott. Amerikában ugyan nem járt, miként Németországban, de szeretettel vizsgálta alkotmányát és belőle becses tanulságokat merített, mikor a forradalom hazánkban mindent kétségessé tett és mikor a köztársaság berendezése, a múlthoz való visszafordulással, oly utánzásokra ragadhatott volna, melyek tévútra vihettek és elveszíthettek volna bennünket. Laboulaye nem vett részt az 1848-iki alkotmányadó gyülekezetben : nem tartotta volna magához méltónak a «betüöntő» czimét használni a jelöltek lajstromán, pedig ez jó szolgálatot tett volna neki ; de ha nem is volt szava a gyülekezetben, voltak más eszközei, melyekkel a közvéleményre hatott. Megkísérelte ezt Elmélkedések az alkotmányról czimü röpiratában. A politikai iratok végzete, hogy magukon hordják koruk nyomát ; ez megszászorozza napi érdekességüket, de nagyban csökkenti a jövőre nézve ; az egyes ember életében azonban korszakon alkothatnak és itt igy történt. Cavaignac tábornok leverte a júniusi fölkelést; a végrehajtó hatalom feje lett: ő volt a nap hőse. Laboulaye röpiratában ő hozzá fordul: eszméje már az első sorokból kiviláglik: «Tábornok 1 Az események az ön kezébe juttatván a haza sorsát, az ön helyzetét olyanná tették, a milyen Washingtoné volt.» Győzött, de feladatát nem oldotta meg. — «Hogy a történet teljessé tegye a dicsőén kezdődött hasonlatosságot, önnek törvényhozóinkkal egyetemben tartós alkotmányt, valóban szabad, valóban köztársasági alkotmányt is kell teremtenie. Bár szolgálnának önnek ebben mintául az Egyesült-Államok hősének bölcsessége és kiváló józansága l» Tagtársunk csak egyben tévedett: abban, hogy a tábornok nem volt politikus, és még kevésbbé dictator. És Laboulaye mégis ő általa kívánja jobb irányba tereltetni a rosszul megindult gyülekezetet. «Ön, tábornok, kit állása a pártok fölé helyez, gondolja meg, mily felelősséget hárit fejére a történelem, ha a köztársaság neve alatt a hazának nem ad egyebet, mint egy ellensúly nélküli gyülekezet despotismusát; kérdezze önmagától, vájjon az alkotmányadta végrehajtó hatalom állása biztositja-e önnek azt a cse4 Uj folyam I. k, 449. 1.