Magyar igazságügy, 1890 (17. évfolyam, 33. kötet 1-6. szám - 34. kötet 1-6. szám)

1890/33 / 4. szám - Laboulaye. H. Wallon beszéde, mondatott az Académie des Inscriptions et Belles-Lettres ülésében 1887 november 18-dikán. Első közlemény

Laboulaye 345 ő feladata az érzelmek és gondolatok közösségében egyesíteni egész Európát, Franczia-. Spanyol-, Olasz-, Német- és Angolországot, egy törzsből eredt, egyformán gondolkozó és egyet akaró mind eme nemzeteket.» És melyik nemzet ébreszti benne a legtöbb sympathiát ? Erre is idézzük saját szavait, mert misem mutatja jobban, hogy a háború, melyet a népek nagy iskolájának szeretnének minősíteni, mennyire eltérítheti őket amaz útról, melyen egyetértve haladni volna hivatásuk: «Nagyon is félreismert nemzeteket, például Németországot, testvérünket, ki régóta ugy szenved, imádkozik és gondolkozik, mint mi, Francziaországgal megismertetni, — nem nemes czél-eez? Továbbra is különválva kell maradniok a nemzeteknek ? és nem szeretnünk kell-e egymást, ha gondolkozásunk egyenlő ?2 Második munkája, melynek czime : Kutatások a nők polgári és politikai állapotáról a rómaiaktól napjainkig, egy másik tárgyat fejt ki ugyanazon alapon: * Tanulmányozni az európai civilisatio fejlődését a continens különböző népeinek intézményeiben és törvényeiben ; bebizonyítani, hogy bár a fölszinen látszólagos különbségek mutatkoznak, az eszmék folyamata alapjában közös, s hogy ez Európa összes népeit egyre növekvő erővel és gyorsasággal ragadja ugyanazon az uton, ugyanazon rendeltetés felé> (X. 1.). Mialatt e könyvet irta, egy nagy csapás renditette meg szivét. Mély fájdalmának jeléül, imént elvesztett felesége emlékének szenteli azt: «a leggyöngédebb jóltevőnek, a legszentebb barátnőnek> a példabeszédek ama mondásával, melynek egész igazságát másodszor is érezhette: Qui invenit mulierem bonam, invenit bonum ét hauriet iucunditatem a Dominó. (XVIII. 22.). Harmadik munkája szűkebb körben mozog : Értekezés a tisztviselők felelősségére vonatkozó római büntetőtörvényektől (1845). De bár tere korlátolt, a tudományos készülék, melyet benne használ, óriási és a tárgy még sem annyira részleges, hogy belemélyedve, fenekére nem lehetne hatolni ama nép történetének, melytől a modern világ egész civilisatiója ered. E könyv megjelenési évében Laboulaye, mint Fauriel utódja, az «Académie des Inscriptions et Belles-Lettres» tagja lett (1845). 1811 február 18-ikán született és igy ekkor csak harmincznégy éves volt. Nemcsak akadémiai jutalmak voltak e megtiszteltetés czimei. 1839 óta ismeretessé tette nevét régi és modern jogot tárgyazó különféle közleményeivel.3 Később még több izben visszatért az ókori tárgyakra; de 1845 óta szivesebben fordult az actualis kérdések felé. így történt, hogy ugyanazon évben, midőn 2 Histoire du droit de propriété, 55. 1. 3 «Sur la loi des Burgondes intitulée par Cujas Papiniani liber responsorum* (Revue de législation et de jurisprudence, X. k (1839) l82- !• — «De l'enseignement et du noviciat administratif en Allemagne* ugyanazon folyóirat XVIII. k. (1843). — «Testament de Dasumius», ugyanazon folyóirat; uj folyam, II. k. (1845) 273- 1. Magyar Igazságügy 1890. XXXIII. 4. -5